Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 4 (152. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
921 azonban több kritikai megjegyzés is elhangzott a javaslat koncepciójával és az általa alkalmazott egyes megoldásokkal kapcsolatban. A zálogjog fajtáiról rendelkezve, a javaslat 256. §ának (1) bekezdé se a jelzálogjog intézményének lényeges sajátosságaként emeli ki azt, hogy a zálogjogosultat ebben az esetben nem illeti meg a zálogtárgy birtoklásának joga. A zálogtárgyért való veszélyviseléskötelezettség szabályozása ennek következtében különös figyelm et érdemel, mert a tárgy állagának romlása egyben a kielégítési alapot is veszélyezteti. A zálogjog intézményét a javaslat lényegesen hatékonyabbá kívánja tenni az eddiginél. Ezért nem elégedett meg azzal a jelenlegi rendelkezéssel, hogy a jogosult követel heti a zálogtárgy helyreállítását, új biztosíték adását, hanem felelevenítette a magánjog egyik régi szabályát, nevezetesen azt, hogyha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, és a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőben nem tesz eleget, a jogosult a kielégítés jogát érvényesítheti. Ezt a szabályt a 256. § (2) bekezdése tartalmazza. A rendelkezésben három meghatározatlan fogalom található, amelynek értelmezése a joggyakorlat feladata lesz. 1. Az állag romlása mikor veszélyezteti a kielégítést? 2. A jogosult szabadon választhat a helyreállítás vagy a további biztosíték adása között. 3. Mi a megfelelő határidő arra, hogy a jogosult felszólításának a kötelezett eleget tegyen? Az utóbbi kérdés vonatkozásában némi e ligazítással szolgálhat az a logikai következtetés, hogy a megfelelő határidőt nyilván a jogosult fogja egyoldalúan megállapítani, ami azonban egyidejűleg azt is jelenti, hogy maga határozza meg azt az időpontot, amelytől a kielégítési jogosultságát érvény esíti. Az előbbi két kérdésre a bírói gyakorlat ad majd megfelelő eligazítást. A vagyont terhelő zálogjog nem ismeretlen a magyar jogtörténelemben. Ismételt alkalmazhatóságát örömmel üdvözöljük, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ennek a jogintézmény nek a megítélése már a Kúria számára is sok gondot okozott annak idején. Fogalmazási bizonytalansággal kell számolnunk a tervezet 257. §a (3) bekezdésével összefüggésben: vagyont terhelő zálogjog esetén a vagyonnak a kielégítést veszélyeztető mértékű csök kenéséről a kötelezett a jogosultat értesíteni köteles. Ezzel összefüggésben is felmerül az a kérdés, hogy milyen mértékű csökkenés veszélyezteti a kielégítést, és erről milyen határidőben kell a kötelezettnek a jogosultat értesíteni. Az előbbire vonatkozó an az indoklás 31. oldala ugyan ad némi eligazítást, de a szabályozás nagy teret enged a felek döntésének, maguk határozzák meg, hogy milyen mértékű vagyoncsökkenéskor áll be az értesítési kötelezettség. Erre nyilvánvalóan a zálogszerződés megkötésekor kel l majd figyelmet fordítani. (17.20) Az értesítés határideje vonatkozásában javasoljuk a "haladéktalan" kifejezés törvénybe való beszövegezését. A fentiekben idézett 257. § (3) bekezdéséhez fűzött indoklá s ugyancsak a 31. oldalon a kielégítést veszélyeztető fogyatkozás következményeként rögzíti, hogy a jogosult az értesítés tartalmától függően a vagyont terhelő zálogjogát egyes meghatározott tárgyat terhelő zálogjoggá alakíthatja át. A törvény szövege azon ban ezt nem szabályozza. A 254. § (2) bekezdése vonatkozik az absztrakt vagyont terhelő zálog konkretizálására, meghatározott dologra, de abból sem következik az, hogy a 257. § (3) bekezdése a lebegő zálogjog átalakításának egyik esete volna. Ugyanakkor eg yet lehet érteni az indoklással, ezért azt a törvénybe szövegezéssel kellene megoldani, vagyis ki kellene egészíteni a 257. § (3) bekezdését azzal, hogy a jogosult az absztrakt zálogot konkréttá alakíthatja át.
