Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
81 apa, de létezik a család fogalma is. Ennek a törvénynek előzetesen természetesen a területi tervezés, területfejlesztés, területinformációrendszer, területi társadalmi részvétel kategór iáit kell komplexen meghatározni, és elég világosan meghatározni, hogy mi a fejlesztés és a rendezés közötti különbség, s mi a kettőnek az egymásra utaltsága. Itt szeretném azt mondani, hogy az általam ismert európai rendszerekben bizony a rendezéssel kapc solatban természetesen meglevő demokratizmus mellett kötelező, hogy egyfajta hierarchia is legyen. Hiszen vannak olyan makroléptékű, rendezést igénylő fejlesztési szándékok, lásd például autópálya, egyéb más makroléptékű szándékok, amelyek bizony magasabb közösségi érdekeket képviselnek, s ezeknek a végrehajtását megfelelő alkuk után, de biztosítani kell. Ennek a felelőssége ebben a törvényben mindenféleképpen meg kell hogy jelenjen. Szeretnék a rendelkezésre álló eszközökről annyit mondani, hogy azért nem 5, nem 10 milliárd, hanem eddig is több mint 15 milliárd áll már rendelkezésre. Ez nem az önkormányzatoktól lett elvonva. Ebben valóban a kiegyenlítés egy hányada van, épp a kiegyenlítés érdekében az az önkormányzati eszközöket érinti. Viszont a privatizác iós bevételeknél a területfejlesztési konkrét alapok által átalakult eszközök ettől független költségvetési pénzek. Ez a 15 milliárd a hozzá tartozó és hozzá kapcsolható Pharepénzekkel és egyéb más eszközökkel egy rendkívüli felelősségű munkát igényel. Hi szen - mint tudjuk - háromötszörösét tudja indukálni a befektetéseknek. Tehát valóban egy 5080 milliárdos nagyságrendű beruházási folyamatot tud ez elindítani. Összefoglalva nagyon röviden: azt gondolom és azt szeretném hangsúlyozni, egyetértve azzal és magam egyszer már ugyanígy fogalmaztam, amit Balsay úr is mondott, hogy nem kizárólagosan az elesettek mentéséről van szó, hanem feltétlen szó kell legyen a fejlettek további támogatásáról. Azzal szeretném indokolni, hogy az a mintapélda, amely ma Magyaror szágon van, amellyel volt szerencsém személyesen is nagyon rövid időre találkozni, ez Székesfehérvár esete, és mindennapos gondoskodást igényel a kimerülés elkerülése érdekében, valamint annak érdekében, hogy ne bérmunka, ne végrehajtó munka, ne fizikailag felosztott ipari területek, zónák legyenek, hanem az, amit szeretnénk, egy valódi innovációs, valóban olyan technológiai, technikai fejlődést biztosító terület legyen, amelyhez sajnos még nagyon sok hozzájárulás szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy onnan n em lehet aztán elvonni, de anélkül soha nem lesz elvonható az elesettek támogatására. Tehát az alapvető szemponttal egyetértek. De az országban rendkívül sok olyan szerteágazó tevékenység van - Ózdtól a záhonyi vállalkozón át az előbb említett balatoni kor mánybiztosi tevékenységig , amelyeknek koncepcionális irányítására szükség van ebben az országban és ez nem koncentráció. Hanem ez egy rend megteremtése mind az állami szintű munkában, mind az önkormányzati szintű munkában. Tehát mindenkivel egyetértve, a ki azt mondja, hogy ez a törvény rendkívül fontos, azt érzem, hogy a benyújtott módosító indítványok olyan jelentőségűek, hogy komoly hangsúlyokat változtatnak meg a törvényen belül. Számomra rendkívüli megtiszteltetés volt az, hogy együtt lehetett dolgozn i miniszter úrral és másokkal, akik ebben a törvényben meghatározó egyéniségek. Azt nem hiszem, hogy szabad volna még egyszer bármilyen közigazgatási és ágazatközi egyeztetésre vinni ezt a törvényt. Az viszont valószínű, hogy a kormánynak vissza kell térni egyegy jelentősebb kérdésre, amelyet megtehet más formában is, mert az időt nem volna szabad tovább húzni. Annál is inkább nem volna szabad tovább húzni, mert valóban ennek a törvénynek a hatáskörébe rendelődtek nagyon jelentős összegek, amely jelentős ö sszegek felhasználására vonatkozóan konkrét, világos egyeztetett elveknek kell megszületniük. Ezek az elvek csak akkor születnek meg, ha világos ismeretünk van az országban a területi fejlődési folyamatokról, információink vannak, és ezeket folyamatosan fi gyelemmel is tudjuk kísérni. Ennek az egész ügynek egy nagyon lényeges kimenetele természetesen az, hogy legyen nemzeti területfejlesztési koncepció, s ehhez szükséges az, hogy országgyűlési határozat foglalkozzék azokkal az irányelvekkel, amelyek segíthet ik a kisebb területi egységeket, így a megyéket is a saját koncepciójuk elkészítésében és a kettő közötti iteráció eredményezheti csak azt, hogy egy értelmes
