Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi miniszter:
82 anyag kerüljön a parlament elé valamilyen szintű elfogadásra. Ehhez viszont azt kellene tudni a ké pviselőtársaimnak és mindenkinek, akit ez az ügy érdekel, hogy ma Magyarországon a tervezési, kutatási, fejlesztési háttér nem alkalmas arra, hogy ezeket megfelelő szinten megfelelő sebességgel elvégezzük. S ennek a törvénynek arra is lehetőséget kell adni , hogy ez az eszközrendszer megteremtődjék, amely nélkül nem lesz koncepcionális irányítása ennek a tevékenységnek. Köszönöm szépen a figyelmet. Bocsánat, hogy hosszabb voltam, de azt gondolom, általános elvenként érdemes volt legalább azt ö sszefoglalni, hogy engem, egyeseket, kisebb csoportokat mi vezérelt akkor, amikor általános módosító indítványokat adtak be a törvény tervezetéhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Baja Ferenc környezetvédelmi miniszternek. DR. BAJA FERENC környezetvédelmi miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Igenis tisztelt Ház, mégha kevesebben is vagyunk a teremben. Mégis azért kértem szót a lezárás előtt, hogy megköszönjem azoknak a képviselőtársaknak, akik itt maradtak és elmondták a véleményüket. Legelőször is - hát hogy mondjam - talán nem is ide illő mondattal megkövetem mindazokat, akik azt javasolták, hogy folytassuk a vitát és az elmúlt alkalommal még ne kerüljön lezárásra a t erületfejlesztési törvény. Őszintén mondom, akkor elég nehezen viseltem el és nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ezt a törvényt tovább engedjük még erre a vitára. Legalábbis én akkor féltem attól, hogy esetleg időhúzássá válik ez az eltelt időszak. S féltem egy picit attól, hogy majd amikor visszatérünk rá, akkor az egyébként is sok helyről és sok oldalról vitatott törvénnyel szemben még erőteljesebben fogalmazódnak meg a kritikák. Nos, azt hiszem, nem volt igazam, és ezt be kell látni. Azt gondolom, a megsz ólalások azt bizonyították, hogy az eltelt időszakban felelős képviselők és felelős politikusok szembenéztek a törvény szövegével, és volt idő arra, hogy különféle fórumokon keresztül maguk is szembesüljenek azzal, hogy bizony a valóságban ezerféle érdeket próbál ez a törvény harmonizálni. Ebben az értelemben nem arról van szó, hogy egy félresikerült logikai rendszerben próbálta a törvényhozó a Ház elé terjeszteni ezt a törvényt, hanem valóban visszaigazolódott a törvényalkotónak az a munkája, amelyben ugya nezeket a vitákat nagyon sokszor végigjárva megpróbált egy olyan kompromisszumot a Ház elé terjeszteni, amely nagyjából és lényegét tekintve - ma úgy látom - tartalmazza az érintettek érdekkompromisszumát. Nagyon szépen köszönök minden konkrét észrevételt, amely a törvényhez érkezett, és abban az értelemben a megszólalások közötti különbségeket pontosan ennek a gondolkodásbeli, időbeli változásnak tudom be, nem pedig annak, hogy valaki most megváltoztatta véleményét. Ez azt gondolom, inkább a bátorságát és a felnőttségét jelenti. Éppen ezért azt is köszönöm, hogy néhány képviselőtársam, esetleg pártok ma úgy gondolják, hogy módosításokkal ez a törvény mégis változtatható, mégis úgy érzik, hogy talán érdemes a változtatások során egyegy érdeket ebben érvénye síteni, én csak visszaigazolni szeretném ezt az akaratot. Elmondtam az expozéban, arra törekedtem, hogy a kormány konszenzussal fogadja el azt a tervezetet, amelyet a parlament elé hozunk. Most is arra törekszem, hogy a parlament minél nagyobb konszenzussa l hozza meg ezt a törvényt. Azért törekszem erre, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy működtető jellegű jogszabályról van szó, és valamennyiünk közös erőfeszítése és valamennyi párt és társadalmi, szakmai és önkormányzati erő közös erőfeszítése kell ahho z, hogy működjön. (21.20) Megköszönöm tehát az ebben való közreműködést.
