Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
78 A kritikák között én nem a legszélsőségesebbet mondanám, amelyik azzal fejeződött be, hogy vonja vissza a miniszter úr a törvénytervezetet, mert ma ugyanannak a pártnak a képviselője azt mondta, hogy egyetértenek végül, sok hiba ellenére meg fogják szavazni. A kritikákról egyrészt annyit hadd mondjak el, hogy a módosít ó javaslatok túlnyomó részét átnéztem. Nincs egyetlenegy sem, amelyik ezt az intézményrendszert alapjában változtatná meg. Tehát olyan lényeges, ami az egész törvénytervezetben felvázolt intézményi struktúrát változtatná, amelyik alapvetően változtatná a s zereplőket, vagy pedig azt a mozgásformát képzelné másképp, amit ez az intézményrendszer biztosít. Merev, vagy nem merev? Rugalmas, vagy nem rugalmas? Én azt hiszem, itt nagyon nehéz kiegyensúlyozni. Két szinten hoz létre a törvénytervezet intézményt, amin ek létre kell jönni a törvényhozó akaratából: az Országos Területfejlesztési Tanács és a megyei területfejlesztési tanács. Én azt hiszem, valamilyen szinten létre kell hozni, hogy a többiek, akik a maguk akaratából hoznak létre - tehát csak eshetőlegesen fogalmazza meg a törvény a fejlesztési társulásoknál, hogy létrehozhatók , viszont hamar felismerhetik, hogy rendkívül érdekeltek abban, hogy létrehozzanak, mert pénzt szerezni csak közösen megalkotott programokkal lehet. A döntést hozó testületekbe csak akkor lehet bejutni, ha mi megszerveződtünk, s itt a nagy esélye annak, hogy fejlesztési társulások meghatározó szereplői legyenek a megyei fejlesztési tanácsoknak, mert nagyon nagy érdekük fűződik ahhoz, hogy létrejöjjenek, és meghatározó számban, arányba n szerepeljenek a megyei fejlesztési tanácsokban. És nagyon gyakran ők a főszereplői a vitának, mert egymás között kell egyezkedniük, végül is egy verseny folyik itt a fejlesztési forrásokért, természetesen a saját források felhasználásával. Ugyanígy nem h atározza meg a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását, nem kötelezi őket arra, hanem ha ti eljuttok oda, hogy bizonyos nagyobb térségben elképzelt feladatokat csak úgy tudtok megfogalmazni, ha összeültök.... - és itt nem mondja meg, hogy melyik megyé nek melyik megyével kell régiót alkotni, ennyiben rugalmas. Én azt hiszem, hogy a rugalmassága és az a két fix pont: a megyei fejlesztési tanács és az országos az, ami ennek az egész folyamatnak, amit mi a területfejlesztésről gondolunk, egy mozgásteret bi ztosít. A fix fórumokat is létrehozza, amelyek döntési fórumok, és mindazoknak a szereplőknek, akik érdekeltek ebben, a lehetőséget biztosítja. Az az intézményrendszer önmagában senkit nem privilegizál. Ez maga az intézményrendszer. A célkitűzések persze m egfogalmaznak a hátrányos helyzetű térségekre vonatkozóan kiemelt programokat, de nem osztja el, ez csupán az intézményrendszer. Ez majd a későbbi évek működésében felmerülő vita lesz. (21.00) Örök vita lesz az arányok kérdése, hogy mennyi maradjon a legjo bbaknak, akik jól tudnak futni, és mennyit adjunk azoknak, akik nagyon le vannak maradva. Ezt nem most kell eldönteni. Ez az intézményrendszer állandóan lehetőséget ad ennek az újravitatására. Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra lezárni és meghatározni. Ta lán már mondtam, hogy én miért nem tartom ezt a tervezetet sem bürokratikusnak, sem kaotikusnak, mert volt itt olyan kritika is, ami ezt nagy nyomatékkal mondta, hogy az egész az esetlegességek összevisszasága, ami ebben a törvénytervezetben megjelenik. Én nagyon logikusnak, nagyon végiggondoltnak és nagyon korszerűnek gondolom ezt a törvénytervezetet. Egy dologról még hadd mondjak néhány szót. Én valamennyire részt is vettem benne, ismertem is a megyei munkaügyi tanácsok működését. Szinte az első pillanatb an megfogalmazódott, hogy szükség lenne kistérségi együttműködésre, és szükség lenne olyan típusú megyei koordinációra, ami éppen ebben a törvényben fogalmazódik meg. Tudniillik a munkaügyi tanácsok nagyon hamar felismerték a saját működési korlátaikat, és azt is, hogy mennyire esetleges egy ilyen intézményrendszer nélkül az ő munkájuk. Mennyire a pályázóktól függ éppen az, hogy ki az, aki ismeri, mire lehet pályázni - szóval nagyon sok volt az esetlegesség. Sokkal megalapozottabban tud
