Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
77 átgondolt, rendezési terveken alapuló és arányos, az egész országterületre kiható fejlesztés indulhasson be. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Most a vita során szólásra jelentkezettek felszólalására kerül sor. Megadom a szót Götzinger István képviselő úrnak, a Magy ar Szocialista Pártból. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a képviselőtársaim türelmét. Leghatározottabban egy korábbi felszólalására: Balsay István képviselőtársam mondta, hogy ez egy lobbytörvény. Hallgatva a mondanivalóját, ami arról szólt, hogy ne vegyük el a fejlettebb térségektől a pénzt azért, hogy a fejletlenebbek felzárkózzanak, énszerintem is ez egy nagyon jól előadott lobbyszerű dolog volt. Persze nagyon parttalan a lobbyfogalom. Igen nehéz néha megállapítani, hogy mikor alkalmazzuk, használjuk helyesen, mikor nem. Amit az eddigi vitából le lehet szűrni, azt hiszem, hogy talán valamennyi hozzászóló nagyon fontosnak, szükségesnek tartotta ezt a törvényt. Talán egyetértés volt a törvényben megfogalmazott célkitűzésekkel is. A vitában ar ról volt szó, hogy az az intézményrendszer, amit ez a törvény létrehozni kíván, az intézményrendszernek a szereplői és az intézmények hatásköre vajon olyane, hogy ez működőképessé teszi ezt a törvényt. Én hadd lobbyzzak most a törvény mellett. Elöljáróban néhány szót arról, hogy szokatlan, furcsa ez az intézményrendszer. Nem előzmény nélkül való, de mindenesetre ha államigazgatási oldalról nézzük, akkor ez egy nagyon furcsa képződmény. Csak néhány mondattal az állam, a társadalom kapcsolatáról és a vele pá rhuzamos jogfejlődésről. Az "éjjeliőr állam" idején uralkodott az a formális jog, amelyik nem avatkozott bele a társadalom, a piac életébe, csak azt figyelte, hogy formálisan betartsák a jogszabályokat. A beavatkozó állam joga egy nagyon bürokratikus jog, materiális jognak hívják, amikor egyre több szükség van arra, hogy az állam beavatkozzék a piaci, a társadalmi folyamatokba a maga anyagi eszközeivel, és túlnyomórészt a maga bürokratikus apparátusával teszi ezt a beavatkozást. Az anyagi jellegű, a materiá lis beavatkozást a maga hierarchikus, bürokratikus szervezeteivel hajtja végre. Az elmúlt fél évszázadban egy ettől lényegesen eltérő társadalompolitika és jogfejlődés figyelhető meg: a túlterhelődött állam próbálja a maga feladatait megosztani a társadalo m legkülönbözőbb szereplőivel. Részben együtt dönteni, részben rábízni a döntéseket olyan szereplőkre, akik érdekeltek bizonyos célok megvalósításában. Ezt mondják reflexív jognak is. Itt a lényege az, hogy ő nem mondja meg, hogy hogy döntsetek, csak megha tározza azokat az intézményrendszereket, amelyek keretében a döntések kiformálódnak; meghatározza azokat a szereplőket, akik az intézményben működnek, és célokat határoz meg, esetleg eszközöket is biztosít hozzá. Van, amikor résztvevője maga az állam vagy az államigazgatási szervezet, és van, amikor pusztán csak a szereplőkre bízza. Egyrészt tehermentesül az állam, mert hihetetlenül túlterhelt, nemcsak az inflálódó anyagi követelésekkel, hanem az állandó döntési kényszer miatt is. A társadalom állandóan dön téseket követel az államtól, a kormányzattól. Ugye mi ezt éljük meg öthat éve, hogy képtelen az állam azt a döntési igényt kielégíteni, ami rá hárul. Nap mint nap mi is követeljük, hogy mit szabályozzon még az állam, mert rettenetesen le van maradva. Ez v alóban így van. Egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon a döntésektől, hogy leadja azokat, amelyekben nem is ő igazán kompetens, mert annál sokkal bonyolultabb a társadalom működése, hogy ő maga vállalja fel. Most ha ebből a szempontból nézzük ezt a jogsza bályt, ezt a törvénytervezetet, én azt hiszem, ez megfelel ennek a modern jogalkotásnak, államigazgatásnak - bár ez nem igazán államigazgatási jogszabály , az állami feladatok delegálásának.
