Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
64 lehetetlen helyzetét teremthetik meg. Hogy konkrét, napi politikai példát mondjak, megemlítem, hogy a Bokrosprobléma, a Bokroscsomagnak a sorsa milyen gondolatokat ébresztett bennem. Bokrosnak szerintem igaza van abban, hogy rádöbbentette a közvéleményt, sőt adott esetben az illetékeseket is, hogy milyen súlyos gazdasági helyzetben vagyunk, milyen óriási erőfeszítéseket igényel adósságállományunk normális kezelése, ha egyáltal án normális kezelésről szó is lehet. Ebben igaza van. Ki kell jelenteni, s meg kell állapítani: a magyar közvéleményt félretájékoztatták és félretájékoztatják, például a világkiállítással kapcsolatban. Szeretnék rámutatni, hogy felelőtlenül, könnyelműen vá llalta annak idején Németh Miklós kormánya és később az illetékesek a két és fél milliárdnyi osztrák schilling adósságot, amiről az osztrákok kielégítésére és az elvégzett, sőt az el nem végzett munkákra, illetve részben az elmaradott haszonra vonatkozólag döntöttek - amit Nagymarossal kapcsolatban vállaltunk. Bokrosnak igaza van tehát abban, hogy rádöbbentette a nemzetet arra, milyen súlyos gazdasági helyzetben vagyunk, de nincs igaza abban, amit ezzel kapcsolatban ő és az általa tájékoztatott nemzetközi s zervek - IMF - képviselői képviselnek, hogy olyan társadalmi megszorításokat vállalhatunk, amelyek a közvélemény számára elviselhetetlenek, amelyek az emberek közérzetét annyira katasztrofálisan súlyosan érintik, hogy tömeges tüntetésekre és sztrájkokra ke rül sor, amelyek gazdasági eredménye nagyobb negatívumot fog képviselni, mint amit a megszorításokkal pozitívan elérhetünk. Itt tehát egy olyan ellentmondás van, amelynek feloldása jelenleg nem látható a Bokrospárt és a Bokrosellenes tömegek szemlélete k özött. Arról már nem is beszélek, hogy hogyan várhatjuk azt, hogy hathatós legyen a társadalom áthangolására való apellálás, ha ezt olyan emberek végzik, akik hatmilliókat keresnek, és akik a tömegektől az áldozatvállalást minősíthetetlenül pökhendi, fölén yes hangon kérik. Ez a dolog így nem fog menni. Tehát nagyon súlyosan ítélem meg a sztrájkhelyzeteket, mert végül a magyar társadalomra fogják hárítani az erkölcsi felelősséget, hogy lehetetlenné tették a gazdasági helyzetünket. Holott azok a felelősök, ak ik ténylegesen tájékoztatják a külföldi tényezőket, az IMFet és a Világbankot, és ahonnan olyan emberek adnak tanácsot a magyar gazdaság helyrehozatalára, akik a magyar helyzetet abszolút nem is ismerik. Kiutat nem nagyon látok, talán meg kellene kíséreln i diplomatikus formában lebeszélni a nemzetközi szervezeteket arról, hogy Bokrosékat bátorítsák katasztrófapolitikájuk folytatására. Formai kifogásaim lényegi hibákat takarnak. Tulajdonképpen az embernek az az érzése az anyag olvasása során, hogy ez a sok udvarias, sima modorú fogalmazás, mellébeszélés, részletezés, tudományoskodás silány tartalmat takar. Gyakorlatilag alig van valami, ha csak az nem, hogy a területtervezés kérdéskörét, ami pontosan reális problémakör, eszköz helyett célnak tekintik. Próbál pénzeket elkülöníteni ennek a feladatnak az elhárítására, és próbálja irányítás alá vonni a gazdaságpolitikai élet tervezésének bizonyos szektorait. A valóságban azonban a területtervezés eszköz és nem cél. Eszköz arra, hogy gazdasági, társadalmi céljaink at szilárd anyagi bázison, illetve adatbázison hajthassuk végre, tudjuk, mik az egyes területeken a problémák, mik az eszközök, amelyek rendelkezésre állnak, milyen állapotban, milyen fejlődési irányban van, és ennek megfelelően tudjuk a fejlesztési elképz eléseinket kialakítani. A dolog tehát nem cél, mindenképpen eszköz. Az ilyen laza elképzelés számára túlságosan sok anyagi forrást fölszabadítani és elvonni tulajdonképpen az alulról jövő kezdeményezések elől a pénzeket, ezt indokolatlannak és célszerűtlen nek tartom. Hogyan viszonyuljunk ezek után a területi tervezés problémaköréhez? Azt hiszem, a feladatokat a következőképpen jelölhetjük meg: Az egyik típusfeladat az "optimális lokalizáció" címszó alatt lenne megjelölhető, amikor arról van szó , hogy van egy feladat, van egy fejlesztési elképzelés, és annak az optimális elhelyezését keressük az ország térszerkezetében. Ilyen volt például a Paksi Atomerőmű esete. Az optimális
