Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
4930 ha mellette ott van a tandíjmentesség és a kedv ezmények is. Minderről, persze, a törvényjavaslat is szót ejt, de nem történik említés, hogy a mentességek és a kedvezmények milyen esetekben és milyen feltételek mellett adhatók, illetve vehetők igénybe. Egyetemi és főiskolai tanulmányokra - a megítélésem szerint - csak a tehetség, a tudás és a szorgalom, röviden: a kiválóság jogosíthat. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy mind ennek elismerése nem jut megfelelően és kellő hangsúllyal szóhoz a törvényjavaslatban. Múltkori felszólalásomkor is kifogásoltam má r, hogy az előterjesztők ma sem tudtak szakítani a felesleges, tartalmatlan jogászkodással. Jó mutatói ennek a törvényjavaslatban meghatározatlanul hagyott fogalmak is. Például, küldetésnyilatkozat, akkreditált iskolarendszerű felsőfokú képzés, kreditrends zer. Szerintem feltétlenül jó lett volna, és csak előbbre vitte volna az ügyet, ha ezek szabatos meghatározására is sor kerül, mint ahogyan - nagyon helyesen - a habilitáció fogalma esetében történt. Nem tudom, mivel lesz jobb, ha az egyetemek által adomán yozható fokozatokat a jövőben, a klasszikus hagyományoktól eltérően, nem latinul, hanem angolul fogják megnevezni. (22.10) Miért nem Doctor Philosophiae vagy Doctor Artium Liberalium (rövidítve DAL)? Amikor az okleveleket magyar mellett latin nyelven lehet , illetve kell kiállítani, és az említett elnevezések nemzetközileg ugyancsak elfogadottak és ismertek. Nem hiszem, hogy bizonyítanom kellene, hogy barátja vagyok az angolszász kultúrának, hiszen talán méltóztatik emlékezni, hogy a Londonban létesítendő Co llegium Hungaricum ügyét is én hoztam a tisztelt Ház elé. És bár igaznak tartom, hogy korunk latinja az angol, ebben a vonatkozásban mégis indokolt volna a régi hagyományok mellett kitartani, megérzésüket törvénybe iktatni. Azzal sem értek egyet, hogy a je len indítvány változatlanul hagyja a 119. § (2) bekezdését, amely egyszerűen közli a kandidátusokkal, hogy a törvény hatálybalépésétől az egyetemi doktori fokozat használatára vannak jogosítva. Az ilyen közléseknek ugyanis nem ez, hanem az az intelligens m ódja, hogy utánvéttel vagy anélkül megküldik az illetékeseknek az újmódi doktori oklevelet. Véleményem szerint a most benyújtott törvényjavaslatnak ebben a tekintetben erről is intézkednie kellett volna. De ha már itt tartunk, a kandidátusi fokozatnak kivá ltképp és azok esetében, akik szorgalommal és eredménnyel művelték a szakmát, nem ez, hanem az automatikusan megadott habilitáció volna a mindenképp kijáró, méltó átváltása. Ez lehetne ugyanis az egyedül helyes és méltányos eljárás azzal az értelmiségi cso porttal szemben, melyet oly ügybuzgalommal igyekezett maga alá rendelni, kiváló és öntudatos egyedeiben pedig annyiszor megbántani és megalázni a letűnt diktatúra. Végül azzal zárhatom mondanivalómat, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar felsőokt atás a jelen törvénytervezettel sem jut megfelelő szabályozáshoz. Így az volna a leghelyesebb, ha az előterjesztő visszavonná és a hozzászólások tanulságait levonva nyújtana be megfelelő törvénytervezetet, mely felsőoktatásunk múltjához is méltóbb lenne, d e a jövőt is megnyugtatóbban rendezné. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szabó Zoltán államtitkáron kívül már nem kíván senki sem hozzászólni. Az államtitkár úr is kíván? (Dr. Szabó Zoltán: Igen.) Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN műv elődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Összesen annyit szeretnék mondani, hogy az egyházi felsőoktatási intézményeknek azt a panaszát, miszerint rektoraikat nem nevezhetik ki saját maguk, teljesen jogosnak tartjuk, a törvény 73. §a jelzi azt, hogy nem a mi szándékaink szerint való ez az állapot, hiszen az egyházi, pontosabban nem állami főiskolák esetében a főigazgató kinevezése különbözik az állami főiskolák esetében, mely utóbbiakat a miniszterelnök nevezi ki, az előbbiekné l viszont csak megerősíti. A köztársasági elnök úr jogkörét, amint ezt Bihari Mihály képviselő úr is mondotta volt, a Magyar Köztársaság alkotmánya szabályozza, amelynek egyik pontjában benne van, hogy a
