Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4914 gazdasági és igazgatási vezetést kell létrehoznia. Ennek a kritériumnak kihatásai alapvetően csorbíthatják a tagok autonómiáját. A kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy a tagintézmények végső soron végrehajtják a teljes integrációt . Az átmeneti szövetségi keretek között ugyanis erre a törvényjavaslat semmilyen megoldást nem tartalmaz, sőt, kifejezetten az önálló intézményi gazdálkodást hangsúlyozza. Gazdasági téren a törvényjavaslat ez a része telítve van ellentmondásokkal. A javaso lt 59/F § (1) bekezdése kimondja, hogy a tanintézmény olyan jogi személy, amely - a szövetség mint önálló költségvetési szerv egységeként - dönt a kizárólagosan rendelkezésére bocsátott előirányzatok, illetve pénzeszközök felhasználásáról. Ezeket az eszköz öket a szövetség szenátusa határozza meg. Ugyanakkor a 12/B § (3) bekezdésében az esetleges kilépés esetén a közös vagyon megosztásáról beszél, amelyek mibenléte másutt fel sem merül a törvényjavaslatban. Nem jobb a helyzet igazgatási téren sem. Lényegese n csökken a tagintézmények önállósága, tekintve, hogy szabályzataik kialakítása és jóváhagyása a szenátus hatáskörébe kerül. A szövetségi felügyelő tanács létrehozása, amelyben már ott ül az állam képviselője, az autonómia további alapos korlátozását jelen ti. Mindezeket figyelembe véve, nem lehet csodálkozni azon, hogy a szövetségi formát a jogalkotó átmenetinek tekinti. A felsőoktatás fejlesztésének egyik elemeként jelölte meg az országgyűlési határozat az intézményekbe akkreditált iskolarendszerű felsőfok ú szakképzés megvalósítását. Az elképzelés abból indult ki, hogy a felsőoktatás esetleges szabad kapacitásai jól hasznosíthatók a piaci igények kielégítésére. Az országgyűlési határozat mindezt - a szakmai szempontokon túlmenően - az adott intézmények szab ad elhatározásától, befogadó nyilatkozatától tette függővé. A törvényjavaslat alkotói kapták a lehetőséget ugyanis - mint az indoklás megállapítja , ez, idézem: "a hallgatói létszám jelentős növekedését teszi lehetővé, ám nem eredményez - a képzés szempon tjából - túlképzés alapján előálló indokolatlan költségnövekedést." Idézet zárva. A meglehetősen ködbe burkolt javaslat, részint az akkreditációt, részint a kivitelezést szolgálja, statisztikailag - minden valószínűség szerint - ki lehet mutatni, így a fel sőoktatási intézmények hallgatói létszámának emelkedését, de összességében, az alacsonyabb szintű képzés következtében, a minőségi színvonal mindenképpen csökken, holott nem ez a cél. A módosításokból egyértelműen látható, hogy valójában nem született megf ogalmazásuk előtt részletes felmérés és elemzés a témakör megvalósíthatóságáról és kiadásairól. A fontosabb elemek között kell említeni a felsőoktatás országos szakmai szerveinek az átalakítását. A módosításokban - az indoklás szerint - az volt a fő cél, h ogy egy olyan szakmai koordinációs rendszer kerüljön jogi megalapozásra, amely - idézem: "képes aktivizálni egy központosított kormányzati rendszer szükségtelen adminisztratív beavatkozásait." Idézet zárva. A valóságban ennek éppen az ellenkezője igaz, a F elsőoktatási és Tudományos Tanács, függetlenül attól, hogy elnöke a művelődési és közoktatásügyi miniszter, végső soron közvetlenül a kormányhoz rendelt szerv. Függetlenségét biztosította a törvény eredeti 76. § (3) bekezdésének szövege, amely szerint, ha a művelődési és közoktatási miniszter a kormánynak teendő előterjesztéseiben javaslatával nem ért a tanács egyet, az állásfoglalásról köteles indoklást készíteni, és az előterjesztéshez csatolni a testület véleményét. (20.40) A törvényjavaslat ezzel a közp ontosítás csökkentése jegyében a Felsőoktatást és Tudományos Tanácsot egyszerűen a művelődési és közoktatási miniszter javaslattevő és véleményező testületévé degradálta. Az esetleges tiltakozások elkerülése érdekében a törvényjavaslat radikálisan átalakít otta a tanács bizottságait. Összesen két funkcionális bizottsága maradt, a képzési ágak szerint szervezett bizottságok ennek alapján egyszerűen megszűntek. Mindezek mellett szaporodnak a központi adminisztratív szervek, amelyek esetén ugyancsak nem egészen érthető, hogyan is kell értelmezni, a - idézem - "szükségtelen adminisztratív beavatkozások csökkentését". Elég itt csak megemlíteni az újonnan létrejövő országos felsőoktatási felvételi irodát, az országos kredittanács irodáját, ez utóbbiról - mely egyel őre az elképzelés szerint a Felsőoktatási és Tudományos Tanács titkárságának
