Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4913 felsőoktatás autonómiájának csökkentését szolgálja. A módosítások első főbb csoportját azok a javaslatok alkotják, amelyek az indoklás szerint megteremtik az intézményi integráció törvényi alapjait. A gondolat alapvetően már ott elhibázot t, hogy az integráció lehetőségét a törvény 12. §a bőségesen tartalmazza, meghatározva az intézményi társulások fogalmát. Az országgyűlési határozat csak azt irányozta elő, hogy a jogi kereteket bővíteni kell. Mindezek helyett teljesen új formát találtak ki: a felsőoktatási szövetséget. Ennek az új formának korántsem az a célja, mint a törvényben foglalt társulási megoldásnak, azaz idézem: "Az együttműködés elősegítése a felsőoktatás szerkezeti és irányítási rendjének korszerűsítése az oktatási, a tudomány oskutatási, az anyagi és szociális erőforrások közös hasznosítása." Idézet zárva. Hanem az intézményi autonómia megkerülése. Ezt a törvényjavaslat indoklása nyíltan kimondja a következőkben, idézem: "Az integráció átmeneti formája a felsőoktatási szövetsé g, amely az intézmények akaratelhatározásából, tehát autonómiájuk sérelme nélkül szerveződik. Emellett a teljes integráció egységes önálló intézmény, lehetséges, sőt kívánatos integrálódási forma marad." A felsőoktatási szövetség létrehozásának fő kritériu mai szakmai és gazdálkodási célokhoz kötődnek. Ezekhez a célokhoz pusztán eszköz, az eddigieknél szorosabb integrációs forma a felsőoktatási szövetség megteremtése; újra idézem: "amely elsősorban hatékonyabb intézményi működést, szakmailag megalapozottabb képzési és kutatási méreteket hivatott biztosítani." (20.30) Magyarra fordítva, mindezek a következőket jelentik: az államkassza, amelynek úgy a felsőoktatást, mint a kutatóintézeteket tá mogatnia kell, sokallja az erre fordított összegeket. Legszívesebben megszüntetné a felsőoktatási intézmények egy részét, illetve egybeolvasztaná őket, de az intézményi autonómia ezt nem teszi lehetővé. Hasonlóan szívesen megszabadulna a kutatóintézetektől , de ezek nyílt felszámolását, érthetően, nem vállalja. Kitalált tehát olyan átmenetinek tekinthető formát, amelyben bele lehet az egyes intézményeket gyömöszölni, természetesen úgy, hogy ez látszólag önkéntesnek tűnjék, innen már csak egy lépés a törvényj avaslat szerint részleges intézményi önállóság felszámolása, és az új, immár összevont felsőoktatási intézmény létrehozása. Meg kell hagyni, az elképzelés taktikailag, ahogy Pesten mondani szoktuk, ügyes. De ellentétes mindazzal, amit a törvény, illetve az országgyűlési határozat szelleme és szövege tartalmaz. A törvényjavaslat alapján a Felsőoktatási Szövetség az alapító szándéknyilatkozataiban, illetve az ehhez kapcsolódó dokumentumokban idézem: "kötelezettséget vállal arra, hogy a tételesen is felsorolt oktatási, kutatási és egyéb tevékenységeit, szervezeti párhuzamosságait felszámolja, továbbá a törvény által előírt keretek között egységes gazdasági és igazgatási vezetésüket létrehozza." Az idézet első része egyértelműen az oktatási és kutatási kapacitás ok leépítését szolgálja, azaz feláldozza a pénzügyi érdekeknek. A szervezeti párhuzamosság ténylegesen azt jelenti, hogy például egy kutatóintézettel közös szövetség esetén a felsőoktatási intézmény azonos jellegű kutatási tevékenységét fel kell hogy számo lja, hiszen erre kötelezettséget vállal. Fel sem merül a jogszabály alkotójában, hogy ez a megoldás káros és gazdaságilag egyáltalán nem hatékony, hiszen a kutatóintézet nem mindig alkalmas oktatási célokra, a felsőoktatásban a kutatás eszközbázisa ugyanak kor az oktatást is szolgálja. Semmilyen hatásvizsgálatot nem kell mellékelni annak érdekében, hogy megállapítható legyen a kutatóhelyek csökkenése mennyiben eredményezi a kutatott témák számának, illetve a kutatás egészének eredményességét. Hasonló a helyz et az oktatás területén is. A szövetségben részt vevő felsőoktatási intézmények esetén ez a követelmény egyértelműen azt a kapacitást jelenti, amely a meghatározott karokon csökkenni fog a szervezeti párhuzamosságok kiküszöbölésével. Ez a koncepció, lehet, hogy a költségek szempontjából kedvező, de ugyanakkor ellentétes azzal a nyomatékosan megfogalmazott helyes elképzeléssel, hogy növelni kell a hallgatói létszámot. A törvényjavaslat végiggondolatlanságát jól tükrözi az a követelmény, hogy a szövetség tagi ntézményeinek egységes
