Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4892 intézmények száma. Ez volt az az időszak, amikor a felsőfokú technikumokat főiskolákká alakították át rendkívül nagy számban, illetve a középfokú tanítóképzőket felsőfokú tanítóképzőkké alakították át. Ez volt az intézményi szétaprózottság, az int ézmény növelésének, illetve a hallgatólétszám növelésének az egyik nagy hulláma, örvendetes hullám volt, hangsúlyozni kell, tehát - félreértés ne essék - nem negatív példaként hozom föl, a másiknak öt éve vagyunk tanúja, a másik hullámnak, a felsőoktatás t ömegoktatássá válásának, 1990 óta rendkívüli mértékben megnőtt a hallgatólétszám, eközben alig nőtt az oktatólétszám, és körülbelül azonos maradt a felsőoktatási intézményeknek a száma. Végül a harmadik ok, ami a magyar felsőoktatást katasztrofális helyzet be hozta, az a magyar gazdasági válság, amely szintén másfélkét évtizedes, felsőoktatáson kívüli ok, amihez járult még az átmenetnek a gazdasági válságot növelő hatása. Ez a kettő együtt a magyar felsőoktatást végképp katasztrofális helyzetbe hozta, a mag yar felsőoktatáson belül a felsőoktatásra jutó pénzeszközök reálértékben 1990 és '96 között 30 százalékkal estek. (18.30) Nemhogy szinten nem maradtak, hanem 30 százalékkal kevesebb jut a magyar felsőoktatásra 1996ban reálérté kben, mint 1990ben. Eközben a hallgatói létszám 50 százalékkal, majdnem 50 százalékkal nőtt meg. Az oktatóknak a létszáma 15 ezerről 16 ezerre nőtt. Ez is mutatja, tehát az infláció és a gazdasági válságnak a hatása, hogy ilyen helyzetben összeroppan mind en ország felsőoktatása. Ez a törvény nem ezekre a bajokra keresi a gondot, mert törvényalkotással ezeket a bajokat nem lehet megoldani. Csak azért szerettem volna néhány dologra utalni, hiszen sokkal bonyolultabb a magyar felsőoktatás helyzete és problém ája, mintsem hogy azt pár percben, néhány utalással fel tudnánk vázolni. Azért szerettem volna utalni erre, hogy nehogy túlzó várakozás legyen valakiben abban a vonatkozásban, hogy az új felsőoktatási törvény lényegesen javítani tud a felsőoktatás helyzeté n. De ne legyen túlzó várakozás a törvény előkészítőiben, illetve elfogadóiban sem, hogy a finanszírozás racionalizálásával, az egyre csökkenő pénz racionálisabb elosztásával a magyar felsőoktatás gondjain, bajain - akárcsak kismértékben is - javítani tud. Néhány területen a pazarlást meg tudja szüntetni, vagy csökkenteni tudja, a katasztrofális, rossz ellátottságot, alulfinanszírozottságot ennek ellenére sem fogja tudni megváltoztatni és megvalósítani. A törvény, hangsúlyozom még egyszer, hogy nagyon jelen tős változásokat hoz a magyar felsőoktatásban, főleg azon a két területen. Ha ez a törvény bekerül a magyar felsőoktatási jog történetébe, akkor valószínű, mint finanszírozási törvényt, és mint szövetségi törvényt fogják emlegetni. Ez a két új intézmény, illetve újfajta megoldás a felsőoktatás finanszírozására vonatkozóan alapvető változásokat hozhat, de nemcsak pozitív, hanem negatív változásokat is a magyar felsőoktatásnak a működésében és fenntartásában. Az első, éppen azért, mert ez a két legjelentőseb b dolog, és újítás a felsőoktatási törvényben, ezért hát először ezekkel szeretnék foglalkozni. Az első mindjárt az integrációs javaslat. Azt gondolom, hogy mindenki, aki a felsőoktatás szociológiai kérdéseivel, oktatásgazdaságtani, képzési, szociológiai és pedagógiai, felsőoktatáspedagógiai kérdéseivel foglalkozott, az tudja, elismeri, hogy a magyar felsőoktatás hihetetlenül szétaprózott. Hiszen ma Magyarországon 25 állami egyetem van, ehhez még 5 egyházi egyetem kapcsolódik, 31 állami főiskola, ehhez 23 egyházi főiskola kapcsolódik, 4 magán, illetve alapítványi főiskola, összesen 88 felsőoktatási intézményben folyik ma Magyarországon felsőfokú szakemberképzés. Ez körülbelül a duplája - nemzetközi összehasonlításban - egy kívánatosnak tartott intézményi s zámnak. Ez a szétaprózottság egyszerre mutat szétaprózottságot és hihetetlen koncentráltságot. Mert hogyha megnézzük ezeket a felsőoktatási intézményeket, akkor azt ám mondhatjuk, hogy az
