Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4893 egyetemek közül, a 25 egyetemből 13 Budapesten van, az 5 egyházi egy etemből 4 Budapesten van, a 31 állami főiskolából 14 Budapesten van, és az egyházi főiskolák, 23 egyházi főiskolák közül és a magánalapítványi főiskolák közül 11 Budapesten van. Tehát egyszerre van egy iszonyatos szervezeti széttagoltság és egy egészségtel en területi koncentráció. Fővárosi, budapesti koncentráció, mind az egyetemek, mind pedig a főiskolák vonatkozásában. Szerencsére néhány tradicionális egyetemi városunkban: Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Sopronban stb., régen kialakult, vagy újonnan alaku lt egyetemek valamilyen módon oldják ezt a rendkívül erőteljes területi koncentrációt, ami a magyar felsőoktatásban kialakult. Tehát egészségtelen tendenciák, szervezeti dekoncentráció, területi koncentrációk indultak el, miközben például talán meg lehet e mlíteni azt is, hogy az 500 főnél kevesebb hallgatói létszámmal működő intézmények száma 20 fölött van. Ez is azt mutatja, hogy elaprózott, rendkívül kicsiny, szűk profilú főiskolák vannak ebben az intézményi struktúrában. Ez gazdaságtalansághoz vezet, irr acionális következményekhez vezet, de nem igaz, hogy csak negatív következményei vannak. Ennek pozitív következményei is vannak, mert gondoljuk el, hogy például a két világháború között, vagy azt megelőzően a XIX., XIII. században, az úgynevezett nagy hír ű gimnáziumok, középfokú oktatási intézmények, hogy az egyetemeket, főiskolákat ne említsem, azok értelmiségmegtartó és egy adott régióra kisugárzó szerepet töltöttek be. A nagy hírű gimnáziumoknak, részben az államosítással, részben a lehetetlen helyzetb e hozása, hallgatói létszámuknak a csökkentése, oktatógarnitúrájuk egy részének az erőszakos elbocsátása következtében, elveszítették azt a területi értelmiségmegtartó, értékteremtő és értéket továbbadó funkciójukat, amelyeket egy sárospataki és pápai gimn ázium, egy debreceni kollégium satöbbi betöltött. A '60as évektől kezdve, és részben a '60as éveket megelőzően is, azok a sokszor kis, sokszor alacsony hallgatói létszámmal oktató főiskolák vették át ezt az értelmiségmegtartó és ezen keresztül közművelő dési, kulturális értékeket őrző és továbbadó funkciót, amelyeket korábban a nagy hírű középfokú oktatási intézmények láttak el. Ennek a szétaprózottságnak a megszűnésével bizony egy adott régiónak, egy adott városnak, kisvárosnak, az értelmiségmegtartó er eje csökkenni fog, kulturális kisugárzása, közművelődési kisugárzása feltétlenül csökkenni fog. Ezzel is számot kell vetni még akkor is, ha Magyarországon nem túl nagyok a távolságok. Mindenesetre azonban tény, hogy a szervezeti széttagoltság rendkívül nag y, és ezzel valamit csinálni kell. Erre ad megoldási javaslatot a törvényjavaslaton belül a szövetség, amely önálló felsőoktatási intézmény lenne az egyetem és a főiskola mellett, jogállását tekintve önálló felsőoktatási intézmény lenne. Nyilván a törvény előkészítői, és akik részt vettek az előkészítésben, nagy reményeket fűznek ehhez az intézményhez. Én sokkal kisebb reményeket fűzök ehhez. Ismert volt már Magyarországon a '80as években például a tanszéki összevonások, az intézeti integráció és a karok ö sszevonásának a hulláma, most úgy tűnik, hogy a szervezeti szétaprózottságot a szervezetek összevonásával, vagy ha nem is kikényszerítésével, de túlzott preferenciájával kívánják a felsőoktatási törvény előkészítői elérni. Én jobb megoldást ajánlanék, elis merve a szétaprózottságból fakadó problémákat és azt, hogy valamit csinálni kell. Az Országgyűlésnek egyetem- és főiskolaalapító joga és megszüntető joga van. Tehát ebből következik az, hogy a Magyar Országgyűlés az integrációra érett felsőoktatási intézm ényeket összevonással, egy törvénnyel, 45 egyetem esetében, 810 főiskola esetében, olykor egyetem és főiskola vonatkozásában megteheti.
