Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
4879 Ígéretes mozzanatok találhatók meg benne, magát ezt a miniszteri utalást az általános tankötelezettség kiterjesztésére ilyennek tekintem, de részletekben is látok ilye neket, azonban az egész összességében nem alkalmas arra, hogy érdemlegesen, néhány pont kivételével, megemelje az 1993as törvényt, noha annak javítása, kiegészítése nyilvánvalóan időről időre szükséges, és látszik az előkészületekben, hogy különböző kezek , különböző fejek dolgoztak, de sem harmónia nincs az egészben, hanem megvolt ellentmondások kiélezésére került sor, nincs benne olyan koncepció, amely a részeket egységgé rendezné, nem akarom magamat ismételni. Egyetlen dologgal szeretnék foglalkozni végs ő soron, ezzel a bizonyos kiterjesztésével a tankötelezettségnek. A magyar sajtóban kivételes helyzetet elfoglaló, sokak által legkedveltebbnek, másoknak inkább legkegyeltebbnek tűnő napilap érdemesítette ezt a gondolatot, hogy címoldalán álomnak minősítse , majd álom voltát a belső lapokon alátámasztani törekedjék. Legyen szabad, hogy ezzel foglalkozzam. Mindenekelőtt el szeretném mondani, s ez módosító - már benyújtott, természetesen, mert fél öt elmúlt és az óvatos képviselő gondoskodik arról, hogy bármi történjék az ülésteremben, azt a bizonyos határidőt ne késse le , tehát már benyújtott, egyébként már tegnap beérkezett módosító javaslatomban három konkrétummal igyekeztem alátámasztani, mint a törvénybe iktatandó elemként azt, hogy mit is értek, amit fo kozatos kiterjesztésének a tankötelezettségnek neveztem. Ezt a három pontot legyen szabad lényegileg idéznem. Azt javasoltam, hogy a módosítandó '93as törvény megfelelő paragrafusa a következők beiktatásával bővüljön: a tankötelezettség az 1990. június 15e után születettek esetében annak a tanévnek a befejezéséig tart, tartson, amelyben 18. életévüket betöltötték. Másodszor: a tankötelezettségnek gimnáziumban, szakközépiskolában, szakmunkásképző iskolában, illetve - a korábbi törvény fogalomhasználatával éltem - iskolai rendszerű szakképzés keretében lehet, lehessen eleget tenni. Harmadszor: a művelődési és közoktatási miniszternek a tankötelezettség fokozatos kiterjesztése, pedagógiai, jogi, pénzügyi és technikai feltételeit a szaktárcák közreműködésével olyan ütemezéssel kell, kelljen biztosítania, hogy 2006. szeptember 1jén a tankötelezettség kiterjesztése megtörténhessék. Nem rohamításról van tehát szó, hanem egy, tulajdonképpen a szaktárcának és mindennek, ami alá van rendelve, de végső soron, úgy gon dolom, a magyar társadalom legnagyobb méretű vállalkozásai egyikén tíz év alatt legyen módja a fokozatos áttérést előkészíteni és megvalósítani. (17.30) Ez nem hebehurgyaság, ez nem hűbelebalázsmódra tervezés és nem álom, amire rálegyinteni és aztán a pat ópálság keretei közé visszasüppedni lehet. Hadd mondjam el, hogy milyen indoklás húzódik meg ezen elgondolás mögött. Én úgy gondolom, nem túlzás törvényhozásunk nemzeti és demokratikus kötelezettségeként ajánlani e program felvállalását, hiszen a demográfi ai adatok tanúsága szerint, és ezt valamennyien sokoldalúan ismerjük és sokszor ismételjük, egyre csökkenő létszámú tanulóévjárataink felkészültségét, életesélyeit s nem utolsósorban nemzetközi versenyképességét, egyszóval a minőségét mindenekelőtt ezzel t udjuk fokozni. Én úgy érzem - kérem, akik élcelődni szeretnek, bátran élcelődjenek , nincs mentsége az ezredvég kormányzatának és törvényhozásának, ha belenyugszik, hogy álomnak minősüljön a tankötelezettségnek az a kiterjesztése, amelyik tőlünk nyugatra már megkezdődött - ez tény , és ami az általunk javasolt egy évtizednyi fokozatos előkészítést biztosító periódus idején okkal feltételezhetően megkezdődik régiónkban is. Én úgy gondolom - és itt nagyon keményen mondok ellent az álomról szólóknak , ha ne m teszünk meg mindent ennek az álomnak a realizálásáért, akkor alighanem a lemaradás rémálmával kell majd megküzdenünk. Örömmel venném, ha ezt nemcsak a szobrokkal együtt háromtucatnyi jelenlévő hallaná, hanem ha az önök révén el tudna jutni minden képvise lőhöz. Mert álommá minősíteni valamit, ami realizálható, az az országra valóban a lemaradás rémálmát idézi. És mit
