Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4876 Meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a közoktatásról szóló törvény illeszkedése a magyar társadalomban nevelkedő gyermek védelméért mindaddig nem valósítható meg, amíg az Országgyűlés nem fogadja el a gyermekek védelméről szóló törvényt. Az elmúlt két évben számtalan kormányzati ígéret volt arra, hogy ez a t örvény megszületik, ahhoz képest még mindig nem született meg. A törvénytervezettel kapcsolatosan a 3. § (3) bekezdése kimondja a közoktatás ingyenességét, beleértve az óvodai, iskolai nevelés, oktatás, valamint a kollégiumi ellátás egészét. Álláspontom sz erint az ingyenességet a mindenkori kormányzat felelősségére az államnak kell szavatolni, a kormány ezt a kötelezettségét nem háríthatja át az önkormányzatokra. Az utóbbi években igazolódott be, és erről Balsay képviselőtársam is beszélt, hogy a kormány ug yan deklarál jól hangzó és jogos társadalmi szükségleteket kielégítő ígéreteket, ám azok végrehajtását úgy hárítja át az önkormányzatokra, hogy azok teljesíteni e feladatokat nem képesek. Itt elsősorban a közoktatásra és az egészségügyre gondolok. Az előte rjesztés 3. § (1) bekezdése a szülők jogának gyakorlását kívánja lehetővé tenni, holott ez esetben, véleményem szerint, nem a jog gyakorlásáról, hanem a szülői kötelezettség teljesítéséről van szó. A szülőnek nem joga a gyermekét felelősséggel nevelni, han em szülői kötelessége. A szülői felelősség az utóbbi évtizedekben Magyarországon társadalmi méretekben is háttérbe szorult. Részben azért, mert egyre reménytelenebb helyzetbe kerültek a gyermeknevelő szülők, részben azért, mert az ideológiavezérelt közvéle mény formálása a szülői felelősség kioltását idézte elő. Itt megállok egy pillanatra, tisztelt Országgyűlés. Talán a legnagyobb hiányosságát ennek a törvénytervezetnek abban látom, hogy a szülői kötelezettséget, a szülői felelősséget, a család szerepét szi nte negligálja, illetve alig foglalkozik ezzel a kérdéssel, holott meggyőződésem, azt hiszem, képviselőtársaim túlnyomó többségének is, hogy a család nélkül, a család összetartó szerepe nélkül és természetesen a szülői kötelezettség és felelősség nélkül le hetetlen lesz megfelelően képzett gyermekeket a következő évezredre útjukra bocsátani. A 3. § (2) bekezdése, és rövid leszek most már, az intézmény pedagógiai programja, tevékenysége, működése és irányítása, szó szerint mondom: vallási és világnézeti igazs ágok állításáról nem foglalhat állást, és hogy világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia. Tisztelt Országgyűlés! Erről beszéltem már a rövid, kis mondandóm elején, most is szeretném aláhúzni és hangsúlyozni, bár a patkó két oldalán ebben a kérdésbe n nem egységesek az álláspontok, de én úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaim közül is vannak olyanok, akik ezt a bizonyos semlegességet, amelyet a törvényjavaslat előír, nonszensznek tartják, ugyanúgy, mint az ellenzéki képviselők. Nem tudom, mi től s hogyan legyen semleges valaki? Ez egy hasonló szlogen, mint amiről az előbb beszéltem, s hosszan, órákon keresztül vitatkoztunk, hogy milyen legyen egy jó országgyűlési képviselő, parlamenti képviselő, mennyire foglaljon állást politikai kérdésekben és mennyire fejtse ki csak a véleményét a szakszerűség keretei között. Tisztelt Országgyűlés! Azt ígértem, hogy ilyen hosszú ügyrendi vita után, melynek egyik gerjesztője és előterjesztője én voltam, rövid leszek. Szeretném tehát mondandómat azzal befejezn i, hogy én nagyon sajnálom, hogy ilyen szintű törvényjavaslat került ide az Országgyűlés elé, és engedjék meg, hogy a délelőtti vitára is utaljak: jó néhány szocialista képviselőtársam kifejtette, és tulajdonképpen egyet is tudok vele érteni, hogy ez a spo rttörvény egy kerettörvény, ez a sporttörvény nem olyan jó törvény, de fogjuk meg egymás kezét, képviselőtársaim, és csináljunk egy jó törvényt. Én pedig azt tudom tanácsolni, kedves képviselőtársaim, hogy e nemzeti konszenzus felé hajló óhajban és kívánal omban azért a kormánynak, különösen amelyik 72 százalékos többséggel rendelkezik, és amely akkora szürkeállománnyal rendelkezik, melyről a kisebbik kormányzó párt helyenként azt mondja, hogy a farok csóválja a kutyát, szóval, ha ilyen többséggel rendelkezi k egy kormány és ilyen szakszerű képviselőkből áll, akkor ennél egy picivel, egy egészen picivel jobb törvénytervezetet kellett volna ide a Ház asztalára tenni, és akkor az ellenzéki képviselőtársak
