Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
4838 Ezért korlátozzák a n emzetközi gyakorlatban a Házszabályok azt a típusú rögtönzést, ami a parlamenti vitát a kocsmai beszélgetés vagy purparlé szintjére viszi, ahol feláll valaki, és elmondja azt, ami éppen az eszébe jut, és erre mindenki elmondja azt, ami neki erről eszébe ju t, azzal a különbséggel, hogy nálunk a napirend előtti hozzászólásnál egy ötperces elmondásra maximum két percben van lehetőség reagálásra, és maga a napirend előtti az maga az abszurditás, mert ha valóban országos jelentőségű, valóban rendkívüli horderejű az ügy, amit valaki felvet, mint például a népességszaporulat kérdése - ami valóban az , vagy a népesség fogyásának a kérdése, vagy amik itt napirend előtt szóba kerülnek, a bűnözés helyzete, vagy az oktatáspolitika, a szociálpolitika, ezek mind valóban komoly horderejű kérdések. (14.20) De tisztelt Ház! Szerintem, ha valaki ezt komolynak tartja, akkor az nem vállalkozhat arra, hogy olyan vitába bocsátkozzon, ahol csak két percekre lehet erre valamit rögtönözni. Ha valaki ezt komolynak tartja - ezeket a t émákat , akkor politikai vitanapot kezdeményez, és egész nap arról a témáról vitatkozunk. És akkor lehet azt indítványozni, hogy legyen több politikai vitanap. Én a magam részéről nem ellenezném, ha minden hónapban kötelező lenne legalább egy politikai vi tanapot tartani, és egy napig politikai vitát folytatunk. Ezt nem ellenzi a koalíció, és ennek nem lehet ellensége egyetlen józan, normális politikus sem. Annak vagyunk ellenzéke és azt ellenezzük, amikor a vita - még egyszer mondom - a kocsmai vita vagy a dott esetben hőbörgés szintjére megy. Ez persze nagyon népszerű, hát felhívom a figyelmet arra, hogy a nemzetközi televíziókba mikor kerül be egy parlament, mikor láttuk a tajvani parlamentnek a munkáját? Akkor, amikor verekedés robbant ki. Ez nagyon látvá nyos, ezt mindenki szereti nézni, de én azt szeretném, hogyha a magyar polgároknak a magyar parlamentről nem az lenne a képük, hogy itt lehet sértegetni, lehet rögtönözni, lehet hőbörögni, lehet cirkuszi bohócmutatványokat bemutatni, mert ez része a parlam entnek a működésének. Mi azt szeretnénk, ha a parlament működése tárgyszerű, szakmai alapon megalapozott, a minden fél számára a felkészülés lehetőségét megadó vita lenne, hiszen azt is, a törvényalkotás folyamatát mi magunk lassítottuk le, hogy legyen idő felkészülésre a törvényekhez. Legyen lehetőség a szakmai vélemények beszerzésére. Vannak javaslatok, amiket hónapokig nem kezdünk el tárgyalni, azért, hogy felkészülhessen az ellenzék. Minderre nincs lehetőség a napirend előttinél, ott az indulatok vannak , az ösztönök vannak és a reflexek vannak, amelyek szerintem mindannyiunkat lejáratnak, mindannyiunkat lejáratnak, és amelyek egyébként - szerintem - épp azoknak az ellenzéki pártoknak okoztak komoly veszteséget, amely ellenzéki pártoknak nem ez a terepe, nem ez a műfaja, mert éppenhogy készek és képesek színvonalas szakmai vitákra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szalay Gábor kétpercese következne. Igen? Mert - elnézést , már régóta több név van a monitoron, és nem tudom, hogy ki tartja fenn, ki nem a hozzászólási szándékát. Tehát sorrendben Szalay Gábor képviselő úrnak adom meg a szót kétperces hozzászólásra, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr! Elképedve hallja az ember az okat a panaszokat - Gáspár Miklós felszólalása volt erre a legjobb példa , akik arról panaszkodnak, hogy itt a demokrácia lábbal tiprása történik, az ellenzék megfosztatik a nyilvános szereplés lehetőségétől, miközben a gyakorlatban az történik, hogy a de mokratikus választás adta parlamenti súlyok, politikai súlyok teljesen a visszájára fordultak, minimum a visszájára fordultak, a parlamenti televíziós közvetítések idejét összemérve. Én nem hiszem, hogy az lenne a demokrácia mércéje, hogyha egy 28%os parl amenti súllyal rendelkező ellenzék a nyilvános televíziós közvetítések idejének 80%át kitehetné, és ha valaki ebben bizonyos szabályozást szeretne bevezetni, az a demokráciát kívánja lábbal taposni. Igen. A mértékben van óriási különbség. Én visszaemléksz em, hogy az előző négy évben a parlament
