Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
4807 Én is egyetértek azzal, hogy a sporttörvényre szükség van, és a FideszMagyar Polgári Párt mindent megtesz annak érdekében, hogy egy jó sporttörvény szülessen, amely szabályozza a sporttal kapcsolatos és a preambulumban megfogalmazott céloknak a megvalósítását. Olyan időszakban került ez a törvény benyújtásra, amikor a közigazgatási reform mind a sportigazgatással, mind a sport, és ahhoz kapcsolódó tevékenységnek és az önkormányzatoknak, valamint a dekoncentrált szervezeteknek is a reformjával kapcsolatosan foglalkozik. Valaki azt mondta előttem, hogy ez egy kerek törvény. Én nem hiszen, hogy ez egy kerek törvény. Inkább azt látom, hogy ez a törvénytervezet, amely a spo rtról szól, vagy szólna, a legkevésbé befolyásolja a magyar sport életének későbbi alakulását. Ez a törvény is, mint sok más törvény is, nem tehet vagy nem tesz mást, mint az egyes éves költségvetési törvényekre bízza, meg az államháztartási reformra, hogy vajon majd az államnak, illetve az önkormányzatoknak, valamint a sport finanszírozásában szerepet vállaló szponzoroknak milyen lehetőségeket teremt ahhoz, hogy ezt a társadalom szempontjából kiemelten fontos, az egyetemes kultúra részeként elismert tevéke nységet támogassa. Véleményem szerint is a sport utánpótlásának, az utánpótlásnevelésnek, az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésének inkább meghatározó eleme lesz majd a közoktatási törvény, vagy lehetne, jelenleg nem az. Hol vagyunk már a mindennapos tes tnevelési lehetőségek megtartásától? Ott tartunk, hogy a testnevelési órák csoportbontásait kénytelenek az önkormányzatok megszüntetni. Fiúkat és lányokat egy csoportban, a testnevelő tanároknak az elbocsátásával fogják majd megoldani az önkormányzatok pén zügyi és anyagi problémáikat. Rendkívül szomorú ez. A felsőoktatási törvényben talán egyetlen fejezet sem szól arról, hogy mi lenne a szerepe a főiskolákon, az egyetemeken, nemcsak a testnevelési egyetemen, hanem a többin is, hogy a legfogékonyabb és a leg kritikusabb időszakban lévő ifjúságnak a felnőttkor küszöbén, vagy első grádicsain milyen lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a testi nevelés, a fizikai, erkölcsi nevelés és annak az egész életre kiható hatásai érvényesüljenek is ebben a legfogékonyab b és a legtörékenyebb korban. Nem született meg, vagy nyomait sem látni, amelyet a sporttörvénnyel együtt kértünk benyújtani és támogattunk, az úgynevezett nonprofittörvény. Az a nonprofittörvény, amely tisztességes kereteket ad azoknak a szervezeteknek, v állalkozásoknak, szponzoroknak, akik a sport tiszta szívű, tiszta támogatását tűzik maguk elé, és a sportért és a nem sportból kívánnak élni és boldogulni, és nem azt a célt tűzik maguk elé, hogy a sportlétesítmények értékesítésével vagy a sportból származ ó bevételeikből extraprofitra tegyenek szert. Elhangzott ma előttem néhány veszélyes megfogalmazás az Olimpiai Bizottsággal kapcsolatban, amelyet én is rendkívül nagyra értékelek, és annak elnökét, dr. Schmidt Pált pedig kiváló sportvezetőnek, politikusnak és embernek, sportembernek tartok. Elhangzott az, hogy nemzeteket előzünk meg. Amikor valakik az érmek számát és a helyezések számát a nemzeti sportban, a nemzetek közötti sportban szerzett pontok számát összeadják és ezt elosztják a lélekszámmal. Ez egy nagyon veszélyes tendencia és nagyon veszélyes megítélés. Véleményem szerint egyetlen mérce lehet csak: hogy a magyar nemzet erkölcsi, fizikai állapota, az egészségmegőrzésben, a személyiségformálásban, amelyet most már harmadszor ismétlek meg a preambulum ból, milyen eredményeket ért el. És én, aki évtizedeken keresztül sportoltam és ma is sportszövetségi vezetőnek tartom magamat és rendkívül fontosnak tartom ezeket a célokat, azt mondom, hogy minden nemzetközi eredménynél fontosabb lenne, hogy a nemzetek s orában előbbre jussunk azokban a pontokban, amelyekben ma nem büszkélkedhetünk az élcsoportban, illetve mind az alkohol, mind a dohányfogyasztásban, a cigaretta szívásában a nemzetek előkelő csoportjai közé tartozunk. Olyan időszakban kerül ez a sporttörv ény beterjesztésre, amikor nagy kiemelt sportegyesületek arra kényszerülnek, mert én ezt annak tartom, hiszen nem tudatosan teszik ezt, hogy mind az alkohollal, mind a cigarettával kapcsolatos szponzori tevékenységből teremtsék elő működésük szükséges felt ételeit.
