Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
4808 Egyetértek azzal is, amit előttem szóltak, hogy a sport egészségügyi szervezeteit meg kell őrizni, de én ezen nemcsak a Sportkórházat értem, hanem azt a sportorvosi intézményhálózatot, amely ma az önkormányzatok elégtelen finanszírozása miatt verg ődik, és az önkormányzati fenntartású sportintézményeknél és egészségügyi intézményeknél, ha jóhiszeműen akarok fogalmazni, akkor keresi a helyét. Én a sportegészségügy, a sportbiztosításnak a maximális híve vagyok, és aki erre áldozza az életét, vagy aki nem az életét áldozza rá és nem sportból, a sport eredményéből akar megélni, hanem csak egészséges ember akar lenni, annak is meg kell adni az esélyt, hogy ellenőrzötten, felügyelet mellett és erről a biztosítás mellett is eredményesen tevékenykedhessen. E z pedig a sportorvosi hálózatnak, a sportegészségügyi hálózatnak, az országos hálózatnak a megtartását jelenti számomra. (12.20) Valaki azt mondta előttem, hogy az önkormányzatok kezébe került a sport támogatásának, szervezésé nek legnagyobbik része, és ezért van kerettörvény - mert tisztelt uraim, itt '90ben rendszerváltás volt, és az önkormányzatok nagy jogosítványokat kaptak meg. Bárcsak így lenne. Az önkormányzati rész rendkívül szegényes, és rendkívül hátrányos. Olyan megf ogalmazásokat tart, amelyek azt az érzetet keltik abban, aki ezt a törvényt olvassa és nem ismeri az önkormányzatok feladatait és lehetőségeit - amik '90ben elindultak és megcsillant előttünk és az önkormányzatok előtt , hogy itt minden rendben van. Az O limpiai Bizottságban is beszámoltam arról - és így a városok képviselőit is meghívták az Olimpiai Bizottságba, és az OTSH rendszeres kapcsolatot tart ma már nemcsak a megyei önkormányzatok vezetőivel, hanem időnként néhány városba is ellátogatnak. Több min t négyszeres támogatást adtak a városok, mint az állam, a megyéknél pedig mondjuk tízszeres támogatást adtak. Mégis, a megyei önkormányzatok és a fővárosi önkormányzatok kiemelt kedvezményezettek ebben a javaslatban, a megyei jogú városok, amelyek saját te rületükön megyei feladatokat is elláthatnak, így a sportnak a szervezését és a támogatását, a helyi önkormányzatok sorában a futottak még között vannak megemlítve azok, akik a sport finanszírozásához, a sportlétesítmények fenntartásához erejüket megfeszítv e, megítélésem szerint teljesítőképességük határán túl adnak támogatást. Ezért tehát nem értek egyet azzal, hogy kvázihatósági feladatokat, és kváziönkormányzati, felügyeleti, összefogó, integráló feladatokat a megyei önkormányzatok és a fővárosi önkorm ányzat kapjon. Ezeknél is - mint a többi ilyen tevékenységnél is - a kis régióknak, a körzetközpontnak, a városközpontnak kell ezeknek a társulásoknak és igazgatási feladatoknak a szerepkörét átvenni. Ez a törvény konzervál, de nem teremt alapokat ahhoz, h ogy ezek a konzervált jelenlegi állapotok - akár állami, akár önkormányzati támogatásban - magasabb szintre emelkedjenek. Nem hajlandó az érdekeltségi irányba elvinni a versenysportot, annak a lehetőségeit megteremteni, a konzerválás mellett pedig mind az állami, mind az önkormányzati támogatásokat minimalizálja. A Sporttanácsnak a létrehozásával egyetértünk. Tisztázni kell azonban, határozottabban, e törvény keretei között, hogy mi az OTSHnak és mi a Sporttanácsnak a feladata. Nem szokás, hogy a társadalm i szervezet és egy ilyen erős állami szervezet hasonló jogosítványokkal, egyik a másikkal várhatóan rivalizálva, működési határokat várhatóan átlépve, majd egymásra mutogathasson. Megítélésem szerint e törvénytervezetnek a hátránya, hogy a sport igazi célj ára csak a preambulumban tesz említést, azt követően néhány kiemelt sportegyesületnek a támogatását és néhány önkormányzatnak a feladatait fogalmazza újra. Szeretném, hogyha ez a sporttörvény nem lenne ismét színtere a főváros és a vidék sportfeszültségein ek. Szeretném azt, hogyha nem néhány kiemelt sportegyesület és sportvezetőnek a lehetőségeit fogalmazná és rögzítené ez a törvény, ha lehetőség lenne a vidék sportegyesületeinek is a feltámadásra. Apropó, egyesület! Ez a törvénytervezet két alkalommal szól az egyesületről. Véleményünk szerint a szövetségeket, és ezen belül is - vagy ezen felül - a sportegyesületeket kell a sportról szóló törvényjavaslat középpontjába állítani. Rajtuk áll vagy bukik az egyetemes magyar sport fejlődése.