Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
4797 Különösen fontos a sport szerepe - és ez közhely, de mégis hangsúlyozni kell, többet is talán, hogy ne csak mondogassuk, hanem megvalósítsuk , hogy ma Magyarországon számos ok miatt a legveszélyezt etettebbnek tűnő korosztály a fiatalság, az ifjúság. Ennek a korosztálynak a megnyerésére, egészségének és életszemléletének az egészséges, jó irányú befolyásolására nem látok arra alkalmasabb eszközt, mint a sportot, természetesen az oktatás, az iskola ré szeként és azzal összhangban. A sportról beszélve szólni kell a hagyományainkról is. Magyarországot a múltban sokszor illették olyan jelzőkkel, hogy "lovasnemzet", "katonanemzet" és még sorolhatnánk azokat a jelzőket, amelyek mind arra utaltak, hogy itt 11 00 éves történelmünkben - ha nem is nevezték akkor ezeket a foglalkozásokat vagy tevékenységeket sportnak - a sport jellegű tevékenység központi szerepet töltött be. Történelmünknek jelentős sikereiben ez az életmód, ez a szemlélet nagy szerepet játszott. Én utalni szeretnék arra is, hogy amikor a polgári társadalom kiteljesedett Magyarországon a kiegyezés után, és az I. világháború közötti ötven évben, akkor Európaszerte is, de azon belül Magyarországon kimagasló módon terjedtek el a tömegsportok. Ha a ko rabeli sajtót nézzük - nem utolsósorban talán az illusztrált lapokat a Vasárnapi Újságtól kezdve más orgánumokig , akkor láthatjuk azt, hogy tényleg az akkori olvasóközönség számára mindennapi foglalatossággá vált a sport, a korcsolyázás, a vívás, az atlé tika különböző ágai, a labdarúgás, az evezés és a sísport. Meglehetősen széles társadalmi bázisa volt ezeknek a sportoknak, nem csupán az arisztokrácia vagy a jómódú felső osztály, a középosztály űzte, nem csupán a számos polgári egyesület tanúsította a sp ort terjedését. Talán a mai többségnek érdemes figyelmébe ajánlani, amit - azt hiszem , elég jól tudnak, hogy a munkástestedzés milyen erős volt egy olyan korszakban, amikor a munkásságnak sajnálatos módon valóban nem volt parlamenti képviselete az Orszá ggyűlésben. De az önszerveződés és az akkori magyar jogi keretek lehetővé tették ezt a munkássportot is és annak a jelentős eredményeit. (11.20) Nem kívánom ismételni azt, amit Kónya Imre már elmondott - én nem '45öt, hanem '47et látnám itt a cezúrának - tehát a kommunista hatalomátvételt követően mi történt a sporttal. Jó erre azért emlékezni. De ezt tényleg összefoglalta már képviselőtársam. Azonban arra is utalni kell - és ezt is tulajdonképpen már megtette Kónya Imre , hogy milyen megtévesztő, amikor nosztalgiával idézi föl valaki azt, hogy: kérem, pedig milyen nagy sportsikereink voltak a sztálinizmus, a Rákosiféle korszakban - Helsinki 16 arany. Ezt értékeltük természetesen akkor is, de akkor még én is talán gyerekfejjel kevésbé éreztem azt meg, va gy kevésbé tudatosult bennem, hogy mi áll emögött. Az áll emögött, hogy a sport vált az egyetlen olyan eszközzé, lehetőséggé, ahol valaki kiemelkedhetett, valahol az átlagos, rendkívül silány és sanyarú sorsnál jobb életet élhetett. Tulajdonképpen ez egy m enekülési eszköz volt. Emellett pedig az is ismert, hogy a kommunista szisztéma a sportot az élsportra koncentrálta. Ez egy propagandisztikus eszköz volt. Illetve, amikor ezen túlment az MHK, a munkára, harcra kész mozgalom - talán van aki emlékszik erre, a társadalom egy része föltétlenül - nem igazán a testedzést szolgálta, hanem egy agresszív, háborúra készülő társadalomnak a militarizálását. Ugyanúgy, ahogy az hitleri rendszerben is ismert volt. Tehát nekünk nem nosztalgiával kell visszatekinteni arra, amikor az élsport elsősorban kiemelt támogatást élvezett, hanem azt kell megteremtenünk, hogy a mai új, sokkal jobb, szabad viszonyok között a sport nehogy kárvallott legyen. Különösen a társadalom ne váljék ennek az átalakulásnak a sport terén a kárvallot tjává. Éntőlem igazán távol áll a nyugati modellek szolgai követése vagy lelkendező figyelemmel kísérése, de mit láthattunk évtizedeken keresztül, ha nem csupán rövid turistaútra mentünk, hanem kicsit bepillanthattunk a nyugati társadalmak életébe? Azt lát hattuk, hogy ugyanott volt élsport - és ezt elsősorban és döntően nem állami eszközökkel támogatták, hanem részben olyan eszközökkel,
