Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
4798 amik itt elhangzottak, mint javaslatok - de nem nevezték úgy, hogy tömegsport. A rekreációs sport, a szabadidősport az elm últ évtizedekben, a meglévő alapokra épülve, rendkívüli mértékben elterjedt. Csak egy jellegzetes, személyes élményt hadd mondjak önöknek. Közismert, hogy az egykori NDK az úszók fellegvára volt. De én, amikor könyvtárosként a '70es években két hetet az N DK fővárosában töltöttem, el akartam menni uszodába. Kiderült, hogy ebben az úszó nagyhatalomban olyan uszoda nem létezett, ami nyitva volt a közönség számára. Tehát ez egy ijesztő példa volt számomra. Ugyanakkor a kontraszt: amikor vendégtanárként külföld ön dolgoztam, akkor meg azt tapasztaltam, hogy az Egyesült Államokban mindennap van testnevelési óra a gyerekek számára és ez egészen 18 éves korig megy, tehát a középiskolás korig. Az egyetemeknek pedig kiváló sportlétesítményei vannak. Ez talán eléggé is mert és az is, hogy addigra már a felnövő generációnak életelemévé vált a sportolás. Még hogyha nem is mondhatjuk, hogy mindenkire kiterjedt, de a társadalom többségére igen. Ebből fakad az is, hogy - és ez nemcsak Amerikáról mondható el, NyugatEurópáról legalább annyira , hogy nem történik meg az a szakadás, ami nálunk igen. A fiatal még úgyahogy sportolt, legalábbis a grundon vagy a mezőn futballozott, de később már, ha továbbtanul, az egyetemen rendkívül silány testedzési lehetőségek voltak. A magáné letben pedig nem is dívott igazán ez, vagy pedig csak egy szűk kör számára váltak elterjedté a divatsportok. Tulajdonképpen még a sportolóink, az élsportolóink is általában teljesen abbahagyták a sportot az aktív pályafutás végén, és nem csupán azért, mert ez önhibájuk, hanem egyszerűen a társadalomban a lehetőségek sem voltak meg. Magyarországon az élet minőségét a mai helyzetben a hangulat, a közérzet javulását, meggyőződésem, hogy a legkisebb anyagi ráfordítással a sport biztosíthatja. Ezért a Magyar Dem okrata Néppárt egyik elsődleges célja az, hogy ez az ország a sportolók nemzetévé váljon. Ehhez alkalmas jogi, intézményi és pénzügyi feltételeket kell teremteni. Meggyőződésem - és az elmúlt évek is azt mutatják , hogy az élsport, ha keservesen is, de me g fog maradni, különösen az úgynevezett éremesélyes sportokban, habár nem egészséges, hogy ez háromnégy sportra, sportágra korlátozódik. A mindenkori kormányok mindig is politikai ügynek fogják tekinteni az élsportot. Tehát egyetértek az olimpiai szereplé s és a nemzetközi élsportban való jelenlétünk fontosságával. Én azt hiszem, hogy az Országgyűlésnek és a sporttörvénynek elsősorban azzal kellene foglalkoznia, hogy a szabadidősportot, az ifjúság sportját segítse, és a mai, megengedhetetlenül ostoba helyze tből való kiemelkedését előmozdítsa. Napirenden, előttünk van a második sporttörvény, a sport célú ingatlanok tulajdonviszonyának rendezése. Itt elhangzott már sok oldalról, hogy ennek az alapelvei jónak mondhatók, de a veszély az, hogy ez csupán az úgyah ogy már megoldott tulajdonba vagy kezelői jogba került ingatlanok helyzetét stabilizálja. De föl kell tennem a kérdést, hogy mi lesz azokkal az alapjában véve sportcélokat szolgáló létesítményekkel, ingatlanokkal, amelyeket az államosítás annak idején elve tt. Ezek aztán rossz kézbe kerültek - a turistaházak - és az átalakulás első, '80as évek végén lejátszódó szakaszában átjátszásra, privatizálásra kerültek. Nagyon sok ilyen létesítmény a sportolók számára megszűnt, mint használható létesítmény működni. Turistaházak, csónakházak nem tucatjai, hanem százai szűntek meg, vagy visszaszármaztatásuk nagyon nehéznek tűnt. Sok esetben pedig ezek végleg megszűntek és tönkrementek. Hány turistaház vált az államosítás és a rossz kézbeadás áldozatává? A teljesség min den igénye nélkül csak utalnék arra, hogy a nagyszénási turistaház, amely valóban a munkásturizmusnak egy nagyon szép emléke volt, bezárták a '80as években. Majd úgy szétverték rövid idő alatt, hogy szégyenfolttá vált. Ezért még az utolsó kommunista korm ányok gyorsan eltüntették, hogy ne legyen ilyen kompromittáló bizonyítéka a sportbarát rendszernek. De említhetném még a bánkúti menedékházat, amely évek óta Magyarország egyik legjobb síközpontjában kihasználatlan. Vagy a természetjárók munkájával épült
