Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - A nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős, állami tulajdonú társaságok körének meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter:
4645 nagyon jól tudják , hogy kollektíven egy 390 fős testület egy cég privatizációs stratégiájáról nemhogy rövid idő alatt nem tud határozatot hozni vagy egységesen állást foglalni, hanem azt gondolom, hogy sohasem. Ennek ellenére természetesen a törvény szellemét és a mostani elfogadandó határozat szellemét is figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a legjelentősebb kérdésekről, a stratégia legjelentősebb elemeiről számot fogunk adni a tisztelt parlamentnek, nemcsak a listának a bemutatásával. Szeretném még eg yszer hangsúlyozni, hogy bizonyos szakmai, üzletpolitikai kérdések - az ármegállapítás és egyebek - nem tartozhatnak a stratégia olyan elemei közé, amelyekről parlamenti vitát lehet folytatni. Azaz hogy lehet ilyen vitát folytatni, csak akkor a privatizáci ót nem lehet befejezni. Kérem a tisztelt Házat, hogy véletlenül se egyfajta ellentmondásnak tekintse a törvénynek ezt a rendelkezését és az általam elmondottakat. Azonban a gyakorlat azt bizonyítja, hogy privatizálni akkor lehet, ha megfelelő kereslet jele ntkezik a magyar tulajdon - vagyontárgyak - irányába. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy számtalan állami vállalatnak a további állami tulajdonban tartása azzal a veszéllyel jár, hogy egyrészt a meglévő likviditási gondokat senki nem tudja és nem fogj a kezelni, mert elegendő anyagi eszköz a költségvetésben nem áll rendelkezésre; másrészről pedig fenyeget az a veszély, hogy ez a vagyon elfogy, és ezek a munkahelyek egész egyszerűen megszűnnek. Amit legfontosabbnak tartok - és ez majd a felsorolásból is kitűnik , hogy számtalan vállalat esetében nem képződik meg az a szükséges forrás, amelyekből a vállalatnak a továbbfejlesztését, egyáltalán a fejlesztését és fejlődését biztosítani lehetne. Talán erre szeretném rendkívüli mértékben felhívni a tisztelt Há znak a figyelmét, hogy a visszajövő vállalati kör privatizációjának akár lehetne egyetlen indoka is. Az, hogy ezek a tulajdoni tárgyak, ezek a vállalatok és ezeknek eszközei jelentős mértékben elöregedtek, elhasználódtak, és ahhoz, hogy a szükséges moderni zációt a gazdaságban végrehajtsuk, vagy a gazdaságban végbemenő modernizációba illeszkedjék az állami szektor ezen tulajdoni tárgyhalmaza, ahhoz bizony a fejlesztéseket nem lehet elfelejteni és nem lehet semmivel helyettesíteni. A törvény hatálybalépése ut án tehát volt egy nagyon széles merítési kör, amelyből az országgyűlési határozattervezetben foglaltak maradtak állva vagy maradtak fenn. Szeretném elmondani, hogy akár fogalmazhattam volna úgy is, hogy ez a kör mintegy kétezer vállalatnak vagy társaságnak a szűkítéséből indult lefelé. Idetartozott az egyszerűsített privatizációs körnek a kivonása, illetve idetartoztak természetesen azon vállalatok, amelyek menet közben privatizálásra kerültek, tekintettel arra, hogy a privatizáció első lépcsője vagy már '9 094ig, vagy '94től a törvény hatálybalépéséig megtörtént. Alapvető rendelkezésnek és rendező elvnek tekintettük, hogy az országgyűlési határozati javaslatnak a listájában csak olyan társaságok szerepeljenek, amelyek az állam valódi vállalkozói vagyoni k örébe tartoznak és amelyeknek privatizációja a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint lehetséges. Ennek megfelelően nem tartottuk indokoltnak - bár a nemzetgazdaság működési képessége szempontjából jelentős - egyéb cégeknek a szerepeltetését; azon cégekét , amelyet a törvény melléklete 100 százalékos, illetve 75 százalékos tartós állami tulajdonban tartás mellett határozta meg. Tekintettel arra, hogy a 100 százalékos állami tulajdonú tárgyaknál nem történik privatizáció, a 75 százalékos tartós állami tulajd onú tárgyaknál pedig a privatizáció oly mértékben bekorlátozódott, hogy stratégiáról igazán nem lehet beszélni. Egyetlen stratégia van: ezeknek a cégeknek a likviditási helyzetének a rendezése és a tőkeellátottságának a rendezése. Zárójelben szeretném megj egyezni, hogy fontosnak és helyesnek tartottam magam is azt a döntést, amely a tartós állami tulajdonú kört ily mértékben szabta meg, de nem kevés vagy nem könnyű feladatot fog a privatizációs szervezetre és a kormányra hárítani az a tény, hogy kicsi a moz gásterület, ugyanakkor a tőkeellátottság kérdésében szinte 6070 százalékában rendezésre szorulnak, hiszen enélkül értelmetlen az állami tulajdonban tartás és szükségessé válhatna a privatizációnak az elrendelése, illetve továbbfolytatása. Az csak technika i probléma, hogy egy
