Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - A nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős, állami tulajdonú társaságok körének meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter:
4644 előírt kötelezettségnél lényegesen később került benyújtásra és parlamenti elfogadtatásra, ugyanakkor szeretném kijelenteni, hogy mindazok a vállalatok, mindazok a n emzetgazdaság szempontjából jelentős állami tulajdonok, amelyeknek köréről most itt az előterjesztés szól, vagy amelyek nincsenek benne az előterjesztésben, a törvény szerint, a kormányzati kompetenciába, a társtárcákkal történt és szakmai egyeztetések ala pján kerültek eddig is privatizálásra. És szeretném elmondani, ami többször előjött a mai napig, hogy a kormány 1994 novemberében nagyon jelentős privatizációs stratégiai kérdésekben határozott, és ezeknek a vállalatoknak, melyek elsősorban közszolgáltató vállalatok voltak, privatizációjának a folyamatát, a törvény betűjével nem ellentétesen, de nem lehetett megakasztani. Tekintettel arra, hogy ahhoz a privatizációs tárgyalások előrehaladottak voltak, ugyanakkor az a koncepció megfelelt az akkor hatályban l évő privatizációs törvénynek. (10.50) Azt gondolom, hogy kétfajta szempontot lehet - vagy lehetett volna - érvényesíteni ezen előterjesztés előkészítésekor. Az egyik szempont az, hogy a továbbiakban miként illeszkednek be a privatizált vállalatok a magyar gazdaság rendszerébe, miként tudnak a már privatizált vagy eleve magánkezdeményezésre megalakult vagyontárgyakkal gazdasággal vagy annak alkotóelemeivel együttműködni. Ez az egyik szempont. A másik szempont: hogyan tudja az állam hosszú távra meghatározni a nemzetgazdaság adott érdekeit a gazdaság modernizációja, a gazdaság strukturális átalakulásának folyamatában. Azt hiszem, hogy azok a stratégiák, amelyek eddig elfogadásra kerültek és azok a tenderek, amelyek alapján a privatizáció eddig Magyarországon folyt, ezeknek a feltételeknek eleget tettek. Tekintettel arra, hogy a privatizáció vagy - szeretnék úgy fogalmazni, hogy - az államtalanítás folyamata egy 198990es politikai döntésen alapul, melynek lényege, hogy az a tulajdonos, amely nem képes tulajdo ni tárgyainak kellő mértékben történő fenntartására, helyesebb, ha azt a privát szféra rendelkezésére bízza, nyilván egyfajta árverés, egy privatizáció keretében. Ez a döntés visszafordíthatatlan. Annak örülök, hogy a privatizáció egyes technikája, a priva tizációs stratégiák egyes iránya tekintetében mindig is vita volt és vita lesz - amíg privatizáció lesz - a tisztelt Házban. Azonban azon a tényen a tisztelt ellenzék pártjai sem vitatkoznak már, hogy ezt a folyamatot az elfogadott törvények szellemében zá ros határidőn belül további állami eszközök felhasználása nélkül, további csőd, bezárás, vállalatbezárás, tehát munkaelvesztés nélkül, ugyanakkor a legjobb áron, de beleilleszkedve a gazdaság rendszerébe folytatni kell, magyarul ezt a folyamatot be kell fe jezni. Azért sem lehet ezen különösképpen vita, hisz a korábbi kormányzati ciklusban a jelenlegi ellenzék tisztelt pártjai ugyancsak a privatizáció záros határidőn belül történő lezárása mellett döntöttek és valójában ezt a folyamatot folytatták. Ebben a f olyamatban 1994ben vagy '95ben a törvény megalkotását követően minőségi váltás következette be vagy sem, azt majd a gazdaságtörténészek bizonyítani fogják, ezen dolgozni fognak és elemzések születnek. Egy azonban biztos, hogy a privatizációt sikerült er edményesebben folytatni ebben a kormányzati ciklusban, melynek számadatairól nem kívánok külön felsorolást tartani. Csupán csak annyit, hogy az államot megillető készpénzbevétel közel kétszerese annak a 13 százalék értékesítés után mind ami az 57 százalék értékesítése után az államkasszába befolyt, és ez a pénz a nemzetgazdaságra az államadósság terheinek csökkentésére és egyéb kézzelfogható feladatokra lett, illetve lesz a jövőben felhasználva. A privatizációs törvény hatálybalépése után az e tárgyban ké szült előterjesztések - ahogy fölsoroltam - július 4től egészen, mondjuk napjainkig, gyakorlatilag azzal foglalkoztak, hogy a tavaly júniusban rendelkezésre álló vagyontárgyak körében melyek azok a vagyontárgyak, amelyek privatizációs stratégiáját célszer ű jóváhagyásra beterjeszteni az Országgyűlés elé. Szeretném itt elmondani, hogy a kollektív ellenőrzésnek és a kollektív bölcsességnek feltétlen híve vagyok, de azért szeretném arról meggyőzni tisztelt képviselőtársaimat - és a tisztelt ellenzék képviselői ezt
