Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
4524 Én örömmel vitatkozok erről, hog y ha mód van rá, örömmel elmondom, hogy az érzelmi politizálás nem helyes dolog. Nem helyes, hogy ha a lakosságnak csak az érzelmeire utaló módon a halálbüntetés visszaállítása mellett érvel valaki, majd egy fél nap múlva visszavonja az azelőtt elmondott s zavait. Örömmel elmondom a véleményemet arról is, amit ön itt fölvetett, hogy jobb helyzetben vane az ország ma, '96 derekán, mint 1994ben, akkor, amikor 1994 első felében 19 százalékos volt az infláció, 1995ben 28,2 százalékos és most, 1996ban 26 száz alékos az eddig regisztrált, illetve tervezett infláció. (15.40) Örömmel elmondom a véleményemet majd arról is, hogyha lesz érdemben vita és lesz rá szükség, lesz tárgya, és nem pusztán az ellenzék provokálása a célja a miniszterelnöknek, hogy mit gondol a lakosság vagy például a pedagógusok a tavalyi évben elszenvedett 23 százalékos reálbércsökkenésről. Mit gondolnak a közalkalmazottak - a pedagógusok 23 százalékos reálbércsökkenéséről, a teljes lakossági ennél kevesebb volt, valamennyien tudjuk ezt - az i dei 9 és fél százalékos regisztrált reálbércsökkenésről azok, akikkel megállapodtak egy 2 százaléknál nem több reálbércsökkenésről. Én örömmel hallom és örömmel vitatkoznék a miniszterelnök úrral - ha lenne értelme - arról is, hogy vajon valóban nyitotte a kormányzat vagy akár személy szerint ön az ellenzék konstruktív javaslataira, amikor ebben a szakaszban 30 önálló javaslatot nyújtottunk be, s ebből 29et volt módja az ön frakciójának napirendre sem engedni. Örömmel vitatkoznék sok mindenről, de ennek n em látom értelmét. Egyetlenegy mondatra reagálnék csak. Ön azt vitatta, amit itt többen megfogalmaztak, hogy ma a Kádárkorszak bizonyos értelemben politikai restaurációja folyik. Természetesen senki sem gondolja azt, hogy a Munkáspártot vagy ennek az erős zakszervezeteit, a pufajkás szervezeteket kívánná bárki is visszaállítani a törvényi helyére. Egyetlenegy mondatot szeretnék csak idézni egy híres regényből, Tomasi di Lampedusa "Párduc" című regényéből, ahol az a mondat hangzik el, amit ajánlok az önök fi gyelmébe is: "Sok mindent meg kell ahhoz változtatni, hogy valójában minden változatlan maradjon." Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szekeres Imre frakcióvezető úrnak, MSZP. (Moraj a jobb oldalról.) DR. SZ EKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a miniszterelnök beszéde, amely valóságos és valódi problémákról és a Ház előtt álló feladatokról szól, kellő figyelmet keltett és azt is gondolom, hogy azok a reakciók, a zok a válaszok - közöttük sok érdemi is , amelyeket hallottunk az ellenzéki frakciók részéről, azt jelzik, hogy van értelme ezekről a kérdésekről szót váltani itt a Házban, nemcsak egyegy konkrét törvény kapcsán, hanem átfogóan is. A dilemma ugyanis nagy on mély. A kéthárom évtizeddel ezelőtt kialakult szociális rendszer, amely kis jövedelemkülönbségeken alapult és nagy állami támogatáson, ma már tarthatatlan. Megnőttek a jövedelmi és vagyoni különbségek, és az ország teljesítőképessége az elmúlt 56 évbe n, főleg annak az első időszakában, lényegesen csökkent. Igazából az tehát a kérdés, hogy jóval szűkebb keretek között tovább halaszthatóe ezeknek a rendszereknek az átalakítása. Egyszer már született rá történelmi válasz 1990 és '94 között, amikor nem vá llalták fel ennek a folyamatnak az elindítását. Akkor, legalábbis az elején, még jóval nagyobb gazdasági teljesítmény mellett. (Bekiabálás jobbról: Ez se igaz?) Teljes mértékig tudatában vagyunk annak, hogy most ezt a feladatot jóval nehezebb elvégezni, jó val szűkebb a mozgástér és jóval mélyebbek a problémák. Az tehát a kérdés - és a miniszterelnök erről beszélt , hogy a változatlan szociális ellátási rendszer vajon igazságose, fenntarthatóe és elérie azt a célját, amiért létrejött. Mindhárom kérdé sre
