Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
4525 az a válasz, hogy nem. Az a rendszer, amely fennmaradt, ezek a nagy ellátórendszerek ma már nemcsak hogy nem finanszírozhatók, hanem nem is igazságosan működnek. Mi azt vállaltuk fel, ha később is, mint ahogy az lehetséges lett volna, hiszen 1990ben m egkezdendő feladat volt ez, hogy nekivágunk és megpróbáljuk ma már sokkal nehezebb körülmények között ezeket a változásokat megcsinálni és végigvinni. Erről szólt a mai miniszterelnöki felszólalás és kiki megméretődik abban - legyen kormánypárti vagy elle nzéki , hogy szembesüle ezzel a problémával vagy sem, a megoldásokat keresie vagy sem. A szocialista országgyűlési képviselőcsoport a megoldásokat fogja keresni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Horn Gyula miniszterelnök úrnak. HORN GYULA miniszterelnök : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj jobbról.) Én május 6án kértem napirend előtt szót ebben a Házban, azért, hogy elmondjam az euroatlanti integrációs szervezetekkel összefüggő aktuá lis kérdéseket. (Moraj jobbról.) Megállok, amíg az urak kibeszélik egymás között magukat. Én hamarabb foglalkoztam ezzel, mint te valaha is hallottál róla, úgyhogy hagyjuk ezeket. (Taps a bal oldalról.) Azt meg kell mondanom, hogy május 6án az ellenzéki r eagálások kifejezetten pozitívak voltak, és el is ismertem. Most nekem meggyőződésem, hogy az euroatlanti integrációnkkal összefüggésben egyetértés van a parlamentben. És ez nagyon jó dolog. És én szeretném kérni az ellenzéki képviselő urakat és hölgyeket, hogy használják fel nemzetközi kapcsolataikat a csatlakozásunk elősegítésére. Ez az egyik. A második. Nem elég beszélni a csatlakozás szükségességéről, feltételeiről, nemzeti összefogásról, hanem ehhez meg kell teremteni a belső feltételeket is. És az, am it ma csinálunk, tulajdonképpen erről is szól. Nyilvánvaló, hogy olyan költségvetési hiánnyal, olyan fizetési mérleghelyzettel, olyan adósságállománnyal - és nem akarom tovább sorolni , amilyennel rendelkezett a kormány 1994 nyarán, nem tudunk fölzárkózni a fejlett államok közösségéhez. És nagyon szeretném a tisztelt ellenzéki képviselőket arra kérni, hogy ne csúsztassanak. (Bekiabálás jobbról: Jaj!) Elmondottuk például az inflációval összefüggésben. Nem mi kezdeményeztük, hanem egy ellenzéki képviselőtárs am hozta szóba. Nem tettünk volna róla említést, hogyha ő nem hozza szóba, hogy igen, erre a kormányra hárult például a villamos energia és gáz költségszintre való felemelése. 91 százalékos emelést kellett végrehajtanunk, amelyet előzőleg nem csináltak meg . Nemzetközi kötelezettségvállalás ellenére sem. Talán ez nincs benne az inflációban, uraim? És nincs benne az inflációban mindaz, amit a nagyon nagy belső elkötelezettségekkel és egyebekkel kapcsolatban kellett a folyamatosság jegyében ennek a mostani kor mánynak teljesíteni? És itt hadd mondjak ezzel és a '98898cal ( sic! ) kapcsolatban valamit. Az előző parlamenti ciklusban szinte nem volt parlamenti ülés, nem volt téma, amikor ne foglalkoztak volna az azt megelőző évekkel. (Moraj jobbról. Bekiabálás: Neg yvennel!) De szétboncolták darabjaira az elmúlt 40 évet, annak az utolsó éveit és így tovább. (Moraj jobbról.) Mi a magunk részéről nem vagyunk hajlandók - én legalábbis - ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert az a véleményem, hogy aki sokat beszél a múl tról, annak nincs mondanivalója a jelenről. Én ezt érzékelem, hölgyeim és uraim. (Moraj jobbról.) Az, hogy itt mi történt 198788ban vagy '89ben, ez már a múlt: Ez már megtörtént, még önök sem tudják semmissé tenni. Úgyhogy legyen kedvesek ezt figyelembe venni. (Bekiabálás jobbról: Óriási!) A következő: nem értem azt az állítást, hogy a kormány vagy a parlament vagy a koalíciós része a parlamentnek centralizációra törekszik. Egyetlen példa nem hangzott el erre. (15.50) Azt meg, elnézést, felháborítónak ta rtom azt a megközelítést, hogy az ellenzéki pártok azt igénylik, hogy fogadjuk el az ő jelöltjüket az Alkotmánybíróság kiegészítésére és napoljuk el a koalíciós jelöltek ügyét. Hát már elnézést kérek, azért ez nem éppen korrekt dolog. Én is
