Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
4523 szeletet. De a nyugdíjrendszert sem lehet önmagában nézni, hanem csak az egész rendszer keretei között. Kormány és ellenzék viszonyában nagyon nagy a bizalomhiány napjainkban. Miniszterelnök úr némi célzást tett arra, hogy itt előbbre lenne jó lépni. Azt hiszem, hogy ezt nem lehet cáfolni ellenzéki oldalról sem. Hogy a bizal omhiány milyen nagy, ezt mutatja alkotmánybírósági tagokra vonatkozó jelölés dolga is, ahol a két jelölésben nem tudtak megegyezni, a harmadikat is be akarták vonni. És amikor Isépy Tamás frakcióvezető úr azt mondta, hogy akkor a negyediket is vonjuk be, a kkor lényegileg megszakadtak a tárgyalások és történt, ami történt. Ezt a dolgot rendbe kellene tegyük, azt hiszem, mindannyiunk közös érdekében. Egyetértés van, azt gondolom abban, hogy nem jó a hazugság, ahogy miniszterelnök úr mondta. De persze nem jó i lyen mondatokban indirekte hazugsággal vádolnunk egymást. Közös döntésekre is szükség van, az teljesen egyértelmű, és volt is már rá valamelyes kormányzati ígéret. Most megerősödött miniszterelnök úr részéről, hogy az Európai Uniónak adandó kérdőív dolgába n legalábbis valamilyenfajta egyeztetés történik, ezt helyeslem. Nagyon érdekes volt az a kicsi kérdőjel, amelyet miniszterelnök úr az alkotmányozás folyamatára kitett. A mi megítélésünk szerint új alkotmányra szükség van, rossz alkotmányt a társadalom fe je fölött hozni viszont tilos. És végezetül szeretném idézni az előző ciklusból Horn Gyula képviselőtársamnak egy mondását, amely akkor úgy szólt - akkor nem esett jól nekem, lehet, hogy most viszont neki nem esik jól : "Egy kormánynak akkor van vége, ha maga is elhiszi saját propagandáját." Úgy érzem, hogy egy kicsit minden kormány ki van téve annak, hogy ebbe a hibába beleessen. Miniszterelnök úrnak már másodszor van módjába ebbe a hibába beleesni, de ha most beleesik, félek, hogy többet nem lesz módjába n. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úrnak, aki a Fidesz véleményét tolmácsolja. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Miniszterel nök Úr! Egy parlamentben ülünk, egy testületnek vagyunk a tagjai, mégis nehezen értjük meg egymást. Nekem - be kell hogy valljam - hosszú időbe tellett, mire megértettem az ön szavainak a célját, a lényegét. Ez nyilván rám nézve szegénységi bizonyítvány, d e talán arra jó, hogy látható, hogy bizony különböző nyelveket beszélünk. Mert csak ezeket a szavakat hallottam, hogy: építő javaslatok figyelembevételével fogjuk kísérni, a társadalmi béke megőrzésének a fontossága, fokozódik a helyzet, élesedik a hangnem a parlamentben, és nemigen álltak össze gondolatmenetté. Ha magát a gesztust nézem, azt a gesztust, hogy a miniszterelnök föláll és indokolja, hogy miért kényszerül a parlament nyári, rendkívüli ülésszakon tárgyalni azokat a törvényeket, melyeket a kormán yprogram betűje szerint - legalább is a közoktatási törvény, hogy ha nem tévedek - 1994. december 31ig már el kellett volna fogadnunk. Nos, hogy ha ön föláll és az elnézésünket kéri, hivatkozva mindazokra, amiket itt elmondott az ország sorsára, az összef ogás fontosságára és a többi, és a többi, mondván, hogy ezek a törvények fontosak, vitassuk meg őket. Fontosak azért, mert... és sorra véve ezeket a törvényeket, illetve módosító javaslatokat, indokolja őket, akkor én megértem, s nyilván egykét ponton vit atkozni is fogok vagy vitatkoztam volna. De ön nem ezt tette. Ön azt tette, amit rutinos politikusok - és ez elismerés is lehet, ha úgy tetszik - nehéz helyzetben tesznek: provokáltatja magát, előhúzza egy kicsit az ellenzéket, értékeli az ellenzéken belül i összefogás lehetőségét vagy pedig sem. A tárggyal teljesen indifferens módon előhoz olyan politikai kérdéseket, hogy indule a választási kampány vagy pedig sem, érzelmi módon politizálunke a parlamentben vagy pedig sem.
