Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4522 megnézzük azokat a tö rvényeket, amelyeket itt futószalagon gyártunk a parlamentben, amit itt átfut a parlament két hónap alatt, mondjuk egy jól bejáratott demokráciában kéthárom év alatt tárgyal meg egy parlament. No, akkor ott mi van, ha ez itt obstrukció? Én azt hiszem, hog y minden téren érezhető ez a centralizálási folyamat. Többször utaltunk itt már arra, hogy olyan kérdésekben, ahol a jog már megelőzte saját magát Magyarországon - például a kamarai törvényben - '94 tavasza óta a kormány képtelen volt a jogosítványokat úgy átadni a kamaráknak, mint ahogy azt a törvény előírja, mert igenis egy centralizált állam modellban gondolkodik, és nem abban, ami az európai integráció szempontjából kívánatos lenne. A másik kérdés, ha már az obstrukciónál tartunk, hogy hogyan értékeljük azt a dolgot, hogy itt milyen nagy elmaradások vannak az ellenzéknek az obstrukciója folytán az államháztartási reformban. Én azt hiszem, a római jog óta nincs visszafelé törvénykezés, mégis azt kell látnunk, hogy például születik június 4én egy kormányh atározat államháztartási reform ügyben, amelyik másfél kolumnát májusra vonatkozólag visszakötelez. Én nem tudom, hogy lehet teljesíteni májusi határidőket egy júniusban született kormányhatározatról. A többiek júniusra szólnak, de olyan határidővel, hogy a fölsorolásuk végére jutunk, már június elmúlik. Én azt hiszem ez az a látszattevékenység, ami ellen, ha fölszólalunk, ez nem obstrukció, csak éppenséggel egy kampányízű versenyfutásnak egy nagyon rossz megjelenése. Miniszterelnök úr arról is beszélt, hog y az ország nincs rosszabb helyzetben, mint 1994ben volt. Én azt elhiszem, hogy el lehet mondani bizonyos makroszámokat, de egy biztos: az ország polgárai sokkal rosszabb helyzetben vannak. Tehát lehet, hogy a makroszámokban megmutatkozik valami javulás, amit nagyon átmenetinek és időlegesnek lehet érezni, hiszen a privatizáció, a vámpótlék időben korlátozott, egyszeri és megismételhetetlen kérdések, és ez igazán nem oldja meg azokat a problémákat, amelyekkel szembenézünk. Én azt hiszem, az igazi probléma abból van, hogy a kormányzat nem látta azt át, hogy a lakossági jövedelemstruktúrában a jóléti szociális kiadások faragása lehetetlen egyidejűleg a reálbérek radikális csökkenésével párhuzamosan egy olyan időszakban, amikor a termelékenység nő. Erről már a múltkor volt szerencsém napirend előtt szólni, ez egy abszolút lehetetlen dolog. S még egy megjegyzés: nem siker a 40 százalék tőke idejövetele az előző ciklushoz képest, hiszen félidőben vagyunk, és ha félidőben annyi tőke jött (Az elnök pohara megkocogt atásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) volna be, mint az előző ciklus felében, akkor ez a 40 ma 50 százalék lenne. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Surján László frakcióvezetőhelyettes ú rnak, KDNP. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az éremnek van másik oldala is, sőt, egy időben megtanultuk, hogy van harmadik. A miniszterelnök úr elutasítja azt a vádat vagy gondolatot, hogy restaurác ió zajlik Magyarországon. A mi szemünkkel az, ami központosításnak tűnik, az bizony emlékeztet egyfajta demokratikus centralizmusra. Azt gondolom, hogy ezt valójában mindannyian elutasítjuk. De nem hiszem, hogy az indirekt hatások helyett a közvetlen beava tkozások törvénybe foglalása valóban előbbre visz azon az úton, amelyen ez az ország 198990ben el akart indulni. Miniszterelnök úr hajthatatlanságról beszél, és ha egy kormány a feladatait végre akarja hajtani, akkor ez egy derék dolog. De a mi oldalunkr ól ez a hajthatatlanság oda nem figyelésnek is tűnik, és alkotmánybírósági döntések dokumentálják, hogy az ellenzékre való oda nem figyelés nem minden esetben kamatozik. Az államháztartási reformról is esett itt némi szó, azt gondolom, hogy valóban nagyon kellene egy olyan átfogó szemlélettel, közösen végiggondolni dolgokat, amely nem kiragadott korhatáremelésekkel, hanem az egész nyugdíjrendszer dolgában való előbbre lépéssel nézi ezt a
