Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
4455 érkezzen. Természetesen ez a lehetőség az állampolgárokat nem rekesztené ki a kezdeményezés lehetősége elől, mert megfelelő szervezeteken keresztül az igényeiket érvényesíthetik, és kezdeményezőlépéseket te hetnek. De nem közvetlenül fordulhatnának az Alkotmánybírósághoz. A különböző alkotmánybírósági eljárások, tehát különböző hatáskörök esetén maga a koncepció tartalmazná, hogy kik jogosultak az előterjesztésre. Kik, illetve mely intézmények lehetnek kezdem ényezők. Ugyancsak rendelkezést tartalmaz a koncepció arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból nem indíthat eljárást. Ez az Alkotmánybíróság és a Legfelső Bíróság álláspontjával is egyezik, hisz az Alkotmánybíróság és a Legfelső Bíróság egy közös mu nkaokmányban részletezte azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket fontosnak tartott hangsúlyozni. 1995 tavaszán alkották meg ezt a munkaokmányt, amely tulajdonképpen az alkotmányozó parlamenti bizottság számára információt tartalmaz, hogy ezekről a ha tásköri kérdésekről hogyan vélekedik mind az Alkotmánybíróság, mind a Legfelső Bíróság. Ugyancsak egy lényeges rendelkezés bizonyos elvárásokkal szemben, hisz nagyon sokféle igénnyel találkoztunk a koncepció kidolgozása során, hogy az Alkotmánybíróság ne f oglalkozzék - úgy, mint eddig sem foglalkozott , ne foglalkozzék esetbíráskodással, vagyis állampolgárok egyes jogvitáikkal ne fordulhassanak Alkotmánybírósághoz, vagyis az Alkotmánybíróság a rendes bíróságoknak ne váljék jogorvoslati fórumává. Egy kivétel van, és ez volt eddig is, ha rendes bírósági eljárásban egy állampolgár sérelmes határozatot kap, és ez a határozat alkotmányellenes jogszabályon alapszik, abban az esetben az állampolgár, tehát a peres fél kezdeményezése, vagy a bíróság kezdem ényezése, folytán, az Alkotmánybíróság az ügyet megvizsgálhatja és az alkotmányellenes jogszabályt megsemmisítheti, és ezzel az állampolgárnak megnyílik újra a joga, hogy rendes bíróság előtt perújítási eljárás során az igényét az igazságszolgáltatás előtt érvényesíthesse. De a konkrét jogvitában itt sem az Alkotmánybíróság mondja ki a döntést. Szintén megfogalmazódott különböző szakmai körök részéről az alkotmányjogi panasz kérdése, pontosabban az alapjogi bíráskodás kérdése, hogy állampolgárok alkotmányos alapjoguk sérelme ügyét egyedi ügyként az Alkotmánybíróság elé vihetike. Ebben a szakma széles egyetértése azt az álláspontot képviseli, amit természetesen a bizottság is magáévá tett, hogy ezek az alapjogi sérelmek rendes bíróság előtt érvényesíthetők. Hiszen az új alkotmány a rendes bíróságok számára is olyan jogforrás lesz, amelyre közvetlenül hivatkozhatnak. Fontos rendelkezés a koncepcióban az, amely úgy szól, hogy az Alkotmánybíróság a döntésével ne változtathassa meg a parlament által meghozott tör vény tartalmát. Ezzel némileg szemben áll az Alkotmánybíróság álláspontja, amikor azt mondja, hogy ha egy törvénynek valamely elemét megsemmisíti az Alkotmánybíróság, az rendszerint a hatályban maradt rendelkezések tartalmát is változtatja. Ez kétségtelenü l nehéz kérdés és fogas kérdés, és tulajdonképpen azt a kérdést veti fel, hogy az Alkotmánybíróság jogalkotói feladatokat betölthete. Egyes felfogások szerint - sőt, hát ez kézenfekvő - egy törvény megsemmisítése, az egy negatív törvényhozási aktus. Ha az onban a negatív törvényhozási aktus, vagyis egy rendelkezésnek a törvényből való kiiktatása alapvetően megváltoztatja a hatályban maradt rendelkezés tartalmát, az alkotmányossági aggályt vet fel, nevezetesen azt az aggályt veti fel, hogy az Alkotmánybírósá g nem veszie át a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés funkcióját. Helyesnek látszik az a megoldás, hogy az Alkotmánybíróság ilyen esetben vagy semmisítse meg az egész törvényt, vagy éljen azzal a lehetőséggel, hogy nem megsemmisíti a törvényt, hanem megá llapítja a törvénysértést, megállapítja az alkotmányellenességet, és az Országgyűlésre, a törvényhozóra bízza az alkotmányos rendelkezés kiiktatását. Az elmúlt évek gyakorlatában volt erre példa. Például a rádió- és televíziótörvény, illetve annak a felügy eletéről szóló ősrégi, 1970es évekbeli kormányrendeletnek az alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság - nagyon helyesen - azt a megoldást választotta, hogy megállapította az alkotmányellenességet, de nem helyezte hatályon kívül az alkotmá nyellenes rendelkezést - mert azzal bizonytalanságot okozott
