Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
4453 Ugyanakkor az Alkotmánybíróság, a saját funkciójával az egyik legfontosabb őrzője ennek az egyensúlyi helyzetnek, tehát az alkotmányos alapértékeknek a törvényhozás során történő érvényesítését ő kéri számon, és beavatkozásával meggátol minden olyan törvényhozási aktust, vagy egyéb állami normatív intézkedést, amely sértené az alkotmányos elveket és az al kotmányos rendet, főként, amely a hatalmi ágak egyensúlyát megbontaná. Az 1989ben elfogadott alkotmánybírósági törvény néhány nagyon fontos eljárási és szervezeti rendelkezéssel adós maradt. Az egyszerűbb megoldást választva úgy rendelkezett, hogy az Alko tmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló szabályt egy ügyrendi törvényben kell majd megalkotni. (10.20) De előtte maga az alkotmány, amely egyetlen paragrafusban rendelkezik az Alkotmánybíróságról, az alkotmány is ebben az egyetlen paragrafusban, an nak a (6) bekezdésében szintén úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvényt kétharmados többséggel az Országgyűlés alkotja. Ez a kétharmados törvény az alkotmánybírósági törvény. Mint már az előbb idéztem, ez az alk otmánybírósági törvény a szervezeti, működési szabályzatot egy ügyrendi törvénynek adja tovább. Néhány fontos garanciális rendelkezést megold vagy tartalmaz, tehát néhány feladatot megold, de számos garanciális jelentőségű szervezeti és működési kérdést sz abályozatlanul hagy, és egy feles törvényre, az ügyrendi törvényre ruházza ennek a feladatnak a megoldását. Ez eleve kodifikációs szempontból egy nagyon gyarló megoldás. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság a viták kereszttüzébe került, hisz a megfelelő eljárási és működési szabályokat a törvény nem tartalmazta, az ügyrendi törvény hat évig késett, és ez természetesen elsősorban az Országgyűlés, a törvényhozás mulasztása, bár hozzátegyem, mulasztott e tekintetben az Alkotmánybíróság is, mert bár az ügyren di törvényjavaslatot a törvény szerint ő köteles elkészíteni, de bizony az Alkotmánybíróság is ezt bizonyos késedelemmel készítette el. De kétségtelen, hogy amikor elkészítette, az Országgyűlés azzal - ha jól emlékszem - 1992ben vagy '93ban nem volt hajl andó foglalkozni. Valamiféle félelem munkálkodott a törvényhozókban ennek a kérdésnek a napirendre tűzésével szemben, mindenki attól tartott, hogy ez a közjogi vitákat övező politikai csatározásokhoz fog vezetni. Márpedig mind a törvényhozásnak, mind a tör vényelőkészítésért felelős kormányzati apparátusnak nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy ezt a feladatot megoldja. 1996. év elején elkezdődött az ügyrendi törvényjavaslat vitája - mai napig is napirenden van , de szerencsére ezt a vitát utoléri az alkot mánykoncepció vitája. Ugyanis a korszerű alkotmánybírósági szabályozás szerte a polgári demokráciákban olyan, hogy maga az alkotmány tartalmazza a legfontosabb rendelkezéseket az Alkotmánybíróságról, az Alkotmánybíróság hatásköréről, szervezetének és eljár ási rendjének legfontosabb kérdéseiről, minden olyan kérdésről, amelynek garanciális jelentősége van abból a szempontból, hogy a hatalmi ágak egyensúlya ne változhasson. Részletszabályokat egy külön törvény szabályoz, és tovább törvényi szabályozás az Alko tmánybíróságokról általában nincs. Az úgynevezett ügyrendi kérdéseket, amelyek egy intézmény belső működési rendjét szabályozzák, és amelyeknek már nincs garanciális jelentősége - akár a szervezeti, akár a hatásköri kérdésekben , azokat egy olyan ügyrendd el szabályozzák, amit nem a törvényhozó, nem az Országgyűlés alkot, nem a parlament alkot, hanem maga az intézmény, vagyis az Alkotmánybíróság. A ma hatályos magyar rendszer - mint ismerjük - egy nagyon rövid alkotmányi szabályból áll, egyetlen paragrafus hat bekezdéssel, nem is a legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza, majd az ezzel egyidejűleg megalkotott alkotmánybírósági törvény tartalmaz rendelkezéseket, és igen fontos rendelkezéseket egy ügyrendi törvényre bízott a törvényalkotó. Ez a hármas tagozód ás, háromszintű törvényi szabályozás elfogadhatatlan. Ebben a parlamenti vita során minden parlamenti párt egyetértett. Mindenki egyetértett azzal - és az Alkotmánybíróság is kinyilvánította ebbéli véleményét , hogy a helyes és korrekt megoldás az lenne, ha az alkotmány
