Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4439 DR. BIH ARI MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány koncepciójáról szóló általános vita végén a koncepció végén szereplő rendelkezésekkel szeretnék foglalkozni, az alkotmány elfogadásával, a jövőbeni alkotmány megv áltoztathatóságával, és ezzel összefüggésben, bár kismértékben szeretnék erre kitérni, a közjogi folytonosság fontosságával szeretnék foglalkozni. Talán néhány szót bevezetőképpen hadd szóljak arról, hogy az alkotmányozás alanya és az alkotmányozásban rés zt vevők szerepe az alkotmányozási eljárásban Magyarországon rendkívül érdekesen alakult. Egyrészről Magyarországon mindig parlamenti alkotmányozás volt. Soha nem volt nép általi alkotmányozás. A történelmi alkotmányozás időszakában is az alkotmányba tarto zó törvénycikkeket a parlamentek fogadták el. Azt követően, amikor írott, chartális alkotmányok megalkotására került sor Magyarországon, azokat is mindig a parlament fogadta el, tehát a parlament volt az alkotmányozó hatalom. 1949 és 1989 között sajátosan alakult a helyzet. Jogilag a parlament volt az alkotmányozó hatalom, valóságosan, szociológiailag a parlament soha nem alkotmányozott. A parlamentnek nem volt igazi akaróképessége, döntési képessége, politikai hatalma ahhoz, hogy meghatározza Magyarország alkotmányát, illetve alkotmányozásrendjét. A parlamenttől elváló hatalom, a pártközpont hatalma volt az, vagy centruma volt az, amelyik az igazi alkotmányokat hozta, az alkotmányról döntött. Negyven éven keresztül azt mondhatjuk, hogy a legalizáló, jogiasí tó, etatizáló, állami formába átültető alkotmányozó hatalom formálisan a parlament volt, a tényleges döntéshozó, alkotmányozó hatalom azonban nem a parlamenten belül volt. Érdekes módon kettévált 1989ben is, az átmenetet előkészítő alkotmányozás során is az alkotmányozó hatalom, hiszen szociológiai értelemben akkor sem a parlament volt a hatalom, hanem már egy demokratikus legitimitással rendelkező nemzeti kerekasztal keretében tárgyaló delegációk, tárgyaló politikai erők, különböző legitimitással rendelke ző politikai erők voltak azok, amelyek végül is az új magyar közjogi és alkotmányos rendszert elfogadták, majd ezt a parlament jogiasította, állami normává emelte. Azt mondhatjuk, hogy volt tehát példa arra, amikor a diktatúra szakította szét a formális al kotmányozó hatalmat a valóságos alkotmányozó hatalomtól, és volt, amikor a demokrácia, a demokráciára készülődés és a demokrácia jegyében szerveződő politikai erők tartották külön, átmenetileg a szociológiai értelemben vett alkotmányozó hatalmat a formális értelemben alkotmányozó hatalommal rendelkező Országgyűléstől. A magyar történelemben 1990 után az új parlament, a demokratikusan megválasztott első parlament összeülése után ismét egybeesett és azóta is egybeesik a szociológiai értelemben vett alkotmányo zó hatalom és az alkotmányjogi, formáljogi értelmében vett alkotmányozó hatalom. 199697ben ez a másodjára megválasztott, szabadon megválasztott parlament, alkotmányelőkészítő szerepét vállalva felvállalta azt is, hogy az alkotmányozó hatalom és az alkot mányozás alanyai közé beemeli a népet - a Magyar Köztársaság vagy Magyarország történetében először - akkor, amikor az 1989. évi XVII. népszavazásról szóló törvény 7. §a alapján fölvállalták az alkotmány előkészítésében részt vevő pártok azt, hogy az új a lkotmány elfogadását követően az alkotmány megerősítését népszavazáson fogják elérni. Nézzük meg röviden azt - mert ez olyan evidenciának tűnik , de nézzük meg röviden azt, hogy mi is a jogi helyzet ezzel a népszavazással kapcsolatban. Tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy a jelenleg hatályos alkotmányunk az alkotmány módosítása és teljesen új alkotmány elfogadása tekintetében semmilyen különbséget nem tesz. Ugyanazok az eljárási szabályok érvényesek az alkotmány kismértékű, átfogó revíziójára vagy telje s módosítására, vagy teljesen új alkotmány elfogadására. Ugyanazok a szabályok érvényesek, vagyis az országgyűlési képviselők kétharmada teljesen új alkotmányt fogadhat el, betartva az alkotmányos előírásokat, semmiféle jogszabályt nem
