Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
4432 Mint már említettem, az indítványtételi jog jelenleg széles körű jogosítvány. Az eljárás tipikus esetben indítvány alap ján indul, és csak két esetben jogszabályba, mint állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése esetében van lehetőség a hivatalból indítható eljár ásra. A koncepció alapvetően az indítványra történő eljárás talajára helyezkedik. Én úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság elnökének elméleti munkásságának is van ebben szerepe. Az ex officio induló eljárás a jövőben megszűnik. Ebben az esetben viszont el égséges az indítványozásra jogosultak köréről rendelkezni, a hivatalból történő eljárás tilalmát nem kell külön hangsúlyozni. Az Alkotmánybíróság létszámának meghatározásakor az alkotmányelőkészítő bizottság egyetértett abban, hogy nem szükséges a létszám bővítése, de nem képzelhető el a létszámcsökkentés sem, hanem maradjon a hatályos jogi szabályozás, azaz az Alkotmánybíróság tizenegy főből álljon. A jelenlegi létszám tulajdonképpen már így is alsó határként értelmezhető, tovább nem csökkenthető. Az Alko tmánybíróságra nehezedő munkateher szintén ezt látszik alátámasztani. Jelenleg a bírákat az Országgyűlés tisztségében kilenc évre választja, s egyszer újraválaszthatók. A koncepció az újraválaszthatóság tilalma mellett foglal állást - álláspontom szerint h elyesen , ugyanakkor ehhez kapcsolódó, vele összefüggő kérdés a megbízatás időtartama. Ha nagyon hosszú a megbízatási idő, csökken az újraválaszthatóság indoka. Ez az összefüggés azonban nem ennyire egyszerű, nem matematikai arány, hanem az Alkotmánybírós ág és az Országgyűlés viszonyában fontos szerepet játszó tényező. Valójában ilyen összefüggésben az alkotmánybírákon is politikai felelősség nyugszik, ez a felelősség azonban más, eltér a miniszter politikai felelősségétől, késleltetettség jellemzi. A megb ízatási idő lejártának közeledtével, az újraválasztás alkalmával kerülhet előtérbe. Az Országgyűlés ekkor von mérleget, vonja meg az alkotmánybírósági működés politikai konzekvenciáit, s ettől függően választja vagy nem választhatja újra a bírót. Ennek nem kellene kitenni sem az alkotmánybírót, sem az Országgyűlést, hogy politikai mérlegelés tárgya legyen a bíró tevékenysége. Hogy a politikai elvárásoknak való megfelelni akarás ne torzíthassa a rendszert, ki kell küszöbölni e befolyásoló tényezőt. A bírák j elölése, választása a hatályos alkotmány szövegének megfelelően alakul. De a részletszabályokat az Alkotmánybíróságról szóló törvényben kell elhelyezni. Egymondatos kitekintést ezzel kapcsolatosan engedjenek meg. A jelölés mechanizmusán végigtekintve, az e lmúlt éveket és a jelenleg fennálló helyzetet változtatni kell, szemben az elhangzott állásponttal. Szóba jöhet a jelölőtestület megalakítása, amelynek tagjai nem képviselők, hanem a jogtudományok művelői és alkalmazói lennének. Az e testület által jelölte ket hallgatná meg az Országgyűlés illetékes bizottsága és tenne javaslatot a Országgyűlés számára. Ez a jelölési metódus némileg politikamentessé tehetné a jelölést, ugyanakkor a jelölőtestület és a parlamenti bizottsági szűrő, garancia a szakmai, emberi é rtékek messzemenő felismerésére, figyelembevételére. Én úgy gondolom, hogy a parlamenten kívüli helyezése a jelölésnek nem járható út. Amennyiben viszont marad a parlamenti jelölés rendszere, akkor a jelöltekkel kapcsolatos eljárást kell újragondolni, mert nagyon szép az az idea, hogy hét parlamenti párt vagy hosszú távon akárhány parlamenti párt képviselői teljes konszenzussal alkusznak meg az alkotmánybíró személyében, ez a kompromisszum nemcsak időigényes, hanem valószínűleg lehetetlen is, figyelemmel ar ra, hogy ellenzéki és kormánypártok - hogy mondjam együttműködését, olyan együttműködését igényelné , amely hosszú távon sem látszik e parlament gyakorlatában. Megjegyzem azonban azt is, hogy elképzelhető egy vegyes rendszer is, ahol a parlament és a parl amenten kívüli jelölés együttes szervezeti és elméleti megoldásait lehetne átültetni a gyakorlatba. Az összeférhetetlenség kérdésével nem kívánok bővebben foglalkozni, az európai jogfejlődés, az alkotmányok, az alkotmánybírói tagsággal összeférhetetlennek minősítik a politikai, állami, társadalmi, gazdasági tisztségeket, tehát a képviselői mandátumot, kormánytól tagságot, pártban, érdekképviseleti szervezetben viselt tisztséget. (17.40) Nem lehet tudni, hogy mennyiben tudatos és nem tudatos a koncepció abbó l a szempontból, hogy eltekint a párttagság tilalmától az alkotmánybírák tekintetében, és itt kívánom jegyezni, hogy
