Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
4383 megőrzésé ben az általa is megválasztott önkormányzatra, sőt, lakóhelyén ő maga is hozzájárulhat a hazai kisebbségek kultúrájának frissítéséhez. Mivel választó, ezt esetleg kötelességének is érezheti. Képviselőtársaim! Ugyancsak a választójogot érinti az a kérdés, a melyre két héttel ezelőtti felszólalásomban utaltam - a részletekre nem tértem ki. Bár ma még változatlanul nem eldöntött kérdés, hogy az 1993. évi LXXVII. törvény 20. §al mit kezd az alkotmányozó parlament. Hogy az ott, külön törvényt igénylő szabályozás megszületike, s ha igen, hogyan oldja meg a kisebbségek parlamenti képviseletét, mégis látok itt tennivalót. Ismétlek, ismétlek, mert az ismétlés a tudás anyja, s talán ha többször mondjuk, többen hallják meg. Úgy gondolom, a szabályozási elvekben minden képpen indokolt az általános elvek rögzítését előírni. Melyek lehetnének a normaszövegben is megfogalmazandó alapkövetelmények? Nos, véleményem szerint mintegy kizárva a delegálási elvet, valamint a korporáció megjelenését, ki kellene mondani, hogy a kiseb bségi parlamenti képviselőt is: 1. az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választások során kell megválasztani; 2. mivel Magyarországon diaszpórában élnek a kisebbségek, csak országos lista állításával oldható meg ez a probléma, a részleteket természet esen ki kellene dolgozni; 3. a kisebbségi listára leadott szavazatok alapján az adott kisebbség egy, azaz egy kedvezményes mandátumhoz juthat. Mindez a IV. 1/c. pontjába bele is illeszthető. Amennyiben ez az okfejtés halló fülekre talál, természetesen módo sulnia kell az általános rendelkezések választójoggal foglalkozó fejezetének is. (13.30) Tisztelt Ház! Még egy utolsó észrevételemet szeretném megosztani önökkel, s kérni esetleges támogatásukat. Egyrészt, ellentmondásos a "Jogrendszer, jogalkotás" címszó alatti részben a III. rész 2. fejezetének (1) pontja. Ez ugyanis előrevetíti, hogy az alkotmánynak majd rendezni kell például, többek között a törvénykezdeményezési jogot. Ugyanakkor a (2) pont kimondja, hogy összesen - és itt érzékelek valami fajta kizáró lagosságot - összesen két helyről fogadható el törvénykezdeményezés, azaz a kormánytól, illetve képviselőktől. Ha és amennyiben ez azt jelenti, hogy az állandó bizottságoknak megszűnik, vagy megszűnne a törvénykezdeményezési joga, akkor ezzel nemigen lehet egyetérteni. Az Országgyűlés törvényalkotó munkájának jól bevált és ésszerű formája az állandó bizottságok általi javaslatkészítés, javaslatbeterjesztés. Elegendő csak arra utalni például - igaz, hogy ez megint csak mostani aktualitás, és nem biztos, hog y valóban időtálló - de mindannyian ismerjük, hogy a társadalmi szervezetek, vagy a nemzeti és etnikai kisebbségek költségvetési támogatása ilyen formában történik. Egyébként az európai jogalkotási tendenciában is beleillik az, hogy a szakbizottság készíts e elő a törvényjavaslatokat. A törvénykezdeményezési jog megvonása a bizottságoktól kissé képmutatónak is tűnik szerintem, hiszen a képviselő a jelenlegi megfogalmazás szerint, akár a bizottságban helyet foglaló összes társával együtt továbbra is nyújthatn a be javaslatot. Nem állja meg szerintem a helyét az az indoklás sem, hogy a benyújtó bizottság bírálná el saját javaslatát. Mint tudjuk, a törvényjavaslatokat általában több bizottság is tárgyalja, az alkotmányügyi pedig mindegyiket. Kérem az alkotmányelő készítőket, az általam elmondottakat ha fontosnak tartják, vegyék figyelembe. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Jakab Róbertné felszólalását. Soron következik Varga László a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, őt követi Bauer Tamás a Szabaddemokraták Szövetségének képviseletében. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) :
