Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
4308 bejelentettem, hogy a kormány a vita egy későbbi szakaszában fog véleményt nyilv ánítani, még részletes vita is van, mert módosító indítvány is van. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Részletes vitára bocsátásra a jövő heti ülésünkön kerül sor. Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításról szóló törvényja vaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/2469. számon, az ezzel kapcsolatos háttéranyagot T/2469/2. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2469/89. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban jelentkezett képviselőtársaim nak adom meg a szót. Elsőként Götzinger István Péter képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének, akit Győriványi Sándor képviselő úr követ, a Független Kisgazdapártból. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy meg fogalmazás szerint az embernek három életfeladata van, a család és az utódok, a munka és a hivatás és a közös ügyek. Amikor a nyugdíjkorhatárról beszélünk, akkor egyúttal a munkáról is beszélünk. Az ipari társadalmat az ipari forradalom óta a munka társada lmának is nevezzük, amely társadalom a munka etikája és a foglalkozási szeretet köré épül. A munka meghatározója életünk megszervezési módjának, társadalmi helyünknek, önbecsülésünknek. Életünk minden része a munkához kapcsolódik. Fiatalon a felkészülés és nyugdíjasként, idősebb korban is a munka abbahagyása után is a munkához kapcsolódik az életünk. A munka története az ipari forradalom óta a konfliktusok története. Nem csupán a munka elosztása, a munka bére, hanem a munka abbahagyása, a nyugdíjkorhatár is konfliktusokkal járó probléma. Most a korhatáremelés kérdése nálunk egy súlyos konfliktus. Ha belegondolunk, több mint fél évszázada van ez a korhatár életben, a mezőgazdaságban '80 óta, amire az egész életünk megszervezése, a jövőnkről alkotott elképzelé sünk felépült. Most a férfiaknak átlagosan 5%kal, a nőknek pedig mintegy 20%kal kell többet munkában tölteni, legalábbis a törvénytervezet szerint, mint az eddig hatályban lévő nyugdíjjogszabályok szerint. Két kérdé sre kell szerintem válaszolni mindezek után. Hogy valóban elkerülhetetlen a korhatáremelés, vagy ennek elkerülése, ennél sokkal súlyosabb következményekkel jár. A másik kérdés, amire válaszolni kell, hogy ez a törvény, így azt a cél szolgáljae pontosan, a mit megfogalmazott célként. Többféle cél van természetesen megfogalmazva. Miután hosszú távra szól mindaz, ami a nyugdíjreformmal kapcsolatos, nem árt néhány szóval az előzményekről is szólni, mert ezek a folyamatok, amelyek meghatározzák a nyugdíjkorhatár t, a szükségszerű korhatárt, azok igen hosszú távú folyamatok. Csak emlékeztetőül, 1950ben a népesség 5,8%a volt nyugdíjas, '70ben 14, '80ban 20, ma 30%ot megközelít az egyéb nyugdíjszerű ellátásokkal együtt. '50ben a nyugdíjak átlaga az átlagkereset 21,5, '70ben 35, '80ban 53, ma 60%on felül van a nyugdíjak átlaga az átlagkeresetnek. Egyre kisebb, a számsorból látható, hosszú távon az aktívak aránya. De ha meggondoljuk azt, hogy évi 365 napból alig több mint 200 napot dolgozunk, mert ha levonjuk a több mint 100 pihenőnapot, a fizetett szabadságot, a fizetett ünnepeket, az átlagos táppénzen töltött időt, az egyéb
