Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
4309 távolléteket, tanfolyamokat, akkor alig jön ki több mint 200 munkanap. Az a nagy kérdés, hogy valóban mi még a munka társadalma vagyunk, v agy meddig vagyunk a munka társadalma? Hogyha nem egész négymillió ember, aki jelenleg dolgozik, száz keresőre 60 nyugdíjas jut. Ha nem történik semmi, akkor 2025 év múlva száz keresőre 80 nyugdíjas jutna. Nem csupán az úgynevezett Ratkógyerekek, az '50es években született gyerekek fognak az ezredforduló utáni évtized vége felé nyugdíjba menni, hanem az úgynevezett Ratkóunokák is nagyrészt az ezredforduló utáni években fognak várhatóan, reméljük legalábbis, megszületni, ha figyelembe vesszük azt a tende nciát, hogy egyre későbbi életkorba tolódik el a gyermekek vállalása. 2529 éves életkor között leggyakoribb a gyermekek vállalása. Tehát nemcsak egy sokkal nagyobb népesség megy az eddigieknél az ezredforduló után nyugdíjba, hanem várhatóan valamivel több gyermek is lesz, akit fel kell nevelni. Ha mindazokat a körülményeket, amelyekről itt elég sok szó esett, a gazdasági helyzetünk, hogy a nyugdíj, amennyiben semmilyen változás nem történik, és több járulékot nem szedünk be, nagyon gyors mértékben romlik t ovább a nyugdíj színvonala. Ha mindezt felismeri egy kormány, ha felismeri ezeket a problémákat, egy kormányzat részéről bűn, sőt, hiba meg nem tenni azt, amit meg kell hogy tegyen. Körülbelül tíz év óta valamennyire, a közvéleményben is ismert, hogy elker ülhetetlenek ezek a döntések. Én nem akarok hivatkozni rá, de éppen tíz éve lehetett körülbelül, amikor az akkori politikai testület nyilvánította ki határozatában, hogy a nyugdíjkorhatárt fel kell emelni. Ezt a szándékot kifejezte az előző kormány, határo zatban és törvényben rögzítette a nyugdíjkorhatár emelését. Én azt hiszem, hogy ezzel a törvényjavaslattal lényegében pontosan azokat a szándékokat fejezte ki a törvényjavaslat előterjesztője, amelyek a korábbi kormány vagy kormányzatok idején megfogalmazó dtak. (21.00) Ez a szándék, ez a törvényjavaslat a korhatár rugalmassá tételére vonatkozó szándékokat fejezi ki. Az a nagy kérdés, hogy mennyire jól és mennyire javítható módon. Én azt hiszem, hogy akár ellenzéki, de saját kormánypárti képviselőtársaim fel szólalásában is kifejeződött az, hogy találnak még esetleg javítanivalót ezen a törvénytervezeten. Elsőnek talán, amit legtöbbször hallottam, hogy rendkívül éles a korhatár a '41ben és a '42ben született nők között, tudniillik a '41ben született nők még elmehetnek 55 éves korban, a '42ben született nőknek pedig 58 éves lenne a nyugdíjkorhatára. Figyelembe nem véve azokat a lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik természetesen, hogy megfelelő szolgálati idő elérésével korábban nyugdíjba menjenek. Nem feje zi ki megfelelően ez a jogszabálytervezet a szolgálati idő nagyobb értékét. Nyilvánvaló, hogy a szolgálati idő egyébként is egy kritikus pontja ennek a régi nyugdíjjogszabálynak, olyan esetben, amikor az első tíz évben minden év 3,5 százalékot ér, és 32 év szolgálati idő fölött minden év 5 százalékot, tehát az évek értéke között hétszeres különbség van, az rendkívül rossz és torz nyugdíjakat eredményez. Nem tükrözi a munkában töltött időt. Kérdésként merült fel, hogy a reform egészétől elválaszthatóe a kor határ emelés. Én úgy gondolom, hogy a reformot az egész nyugdíjreformot úgyis két részre lehet osztani, hogy nagyjából a 40 éven aluliakra vonatkozó teljesebb, illetve új nyugdíjrendszer, több elemű nyugdíjrendszer és nagyjából a 40 év fölöttiekre vonatkoz ó, az eddigi nyugdíjrendszer. Na, most én úgy gondolom, hogy a korhatáremeléssel együtt kellett volna az eddigi nyugdíjrendszerben azokat a módosításokat is végrehajtani vagy megtenni, amelyek talán jobban ösztönözték volna a továbbdolgozásra a nyugdíjkor határ körül lévőket. Ezek a problémák ugye, amiket említettem a nyugdíjskála, amiben iszonyú nagy aránytalanságok vannak, a nyugdíj alapját képező átlagkereset beszigorításának a degressziója, és ugye ez a degresszió bemerevedett, megállt, és hát a valoriz álás kérdése. Mindezeknek együtt olyan hatása van, hogy még az egy százalékos bonus rendszer, tehát ha valaki a 61 év vagy az 56 éves életkorban a rá vonatkozó korhatár után megy nyugdíjba, évenként
