Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
4292 Majd jelentkezzen még egyszer. (Taps az FKGP soraiból.) Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Géczi József Alajos képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Idéznék néhány mondatot ebből a Szabó Zoltán úr által említett '92es állásfoglalásból. Nem az önigazolásképpen, hanem hogy legalább itt is elhangozzék, ha egys zer nem tör át a nyilvánosságon másképpen. A Magyar Szocialista Párt újólag megerősíti, hogy nem mentegeti, hanem elutasítja az előző, alapjaiban hibás, történelmileg végérvényesen meghaladott rendszert, elítéli annak bűneit, a törvénytelenségeket. Megköve ti az áldozatokat, hozzátartozóikat, mindazokat, akiket az elmúlt évtizedekben meghurcoltak. Az a körülmény - ez nem is ide tartozik, ez egy másik már - itt elég talán annyi még, hogy a nyilatkozat elfogadása után az országos tanácskozás tagjai egyperces n éma felállással adóztak az elmúlt évtizedek áldozatainak emléke előtt; ez volt '92. december 5én, de szerintem erről nem is érdemes beszélni, mert aki benne élt a történelemben, az ugyanúgy tudja, hogy a Szocialista Párt is a régi rendszer ellenében jött létre, és hogy ki hordoz magán mennyit a múltból, én azt hiszem, hogy nem ehhez a témához tartozik. Én azt javasolnám tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ne vegyük fel ezt a fordulatszámot, ne vitatkozzunk itt a mártírok névsorán, és külön sajnálom, hogy sz egedi kollégám - aki egyébként nemcsak Latinka Sándorról, hanem Nagy Imréről is írt dolgozatokat az elmúlt években - ezt a fordulatszámot ősz haja ellenére most fölvette. (Szórványos taps az MSZP oldaláról.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Mega dom a szót Szabó Lajos Mátyás képviselő úrnak. Kétperces. DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Nagy Erzsébet! Vitányi és Donáth képviselőtársaim, akik szintén előterjesztők, és Donáth úr is itt van közöttünk. Én azon a jogon kért em szót, még amikor jelentkezni lehetett, hogy hétéves sem voltam teljesen, amikor a forradalom és szabadságharc előszele lengedezett, majd kitört, s úgy ért véget, ahogy akkor éppen kényszerült véget érni. Azért teszem ezt, mert úgy gondolom, hogy ebben a z országban ilyen 15től 50ig hál' istennek még mindig nagyon sokan vagyunk, akik Nagy Imréről inkább olvasmány és egyéb más módon szerezhették meg vagy nagyon nehezen szerezhették meg ismereteiket, s ilyen módon kellett összeállítani egy képet. Most egy dátum dobog a fejemben: 1896. június 6. Valahol a Somogyban egy anya talán már éppen vajúdásra kényszerül. Egy gyermeket fog szülni 6án, holnapután száz éve. Ez számomra, a száz év, önmagában olyan apropó, amely, ha semmi más nem adódna, egy élő, majd hol t, s egész panteonjában, sajátjában nagy ember megítélése szempontjából jogos s elfogadható apropó. A gyermek Nagy Imre névre kereszteltetett. Nem tudta akkor sem ő, sem édesanyja, hogy mit hoz neki a történelmi jövő, és mily kegyetlen sorsot, és e kegyetl enségben mily felemelő szerepet is. Ki is Nagy Imre? Ha nem másnak, hát nekem. Mindenekelőtt ember. EMBER, csupa nagybetűvel. Aki tudott, ha kellett, Nemecsek is lenni. Nekem az az ember, aki vállalta tévedéseit, soha nem állította magáról, hogy tévedhetet len. És akkor, amikor a legnagyobb történelmi súly nehezedett rá, mártíromságot vállalt. Mártíromságot sokakért, a nemzetért. Azt hiszem, hogy a második döngő tény számomra az, hogy Nagy Imre ÁLLAMFÉRFI, mindenekelőtt, megint csupa nagybetűvel. (19.30) Kül önbözött az átlagpolitikustól. Politológiai értelemben véve is államférfi. Mert képes volt arra, hogy az őt körülvevő történelmi feltételrendszeren megpróbáljon változtatni. Sokan idézték már ezeket a pillanatokat. De továbbmegyek: számomra világjelentőség ű politikai személyiség, akinek nevétől - mint általában az ilyen személyiségek nevétől - hangos volt a világ. S akire ma is sokan, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig emlékeznek, már nem is magyarok. Számomra a nemzetközi
