Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BRETTER ZOLTÁN, az SZDSZ
4213 Azt is nagyon pontosan tudjuk, hogy milyen tandíjakért, milyen oktatá sban lehet ma részesülni Magyarországon és nyugodtan állíthatjuk, hogy ez egy virágzó iparág. Legalábbis az oktatás bizonyos szféráiban bizonyosan így van. Másik ilyen ellentmondás: a támogatás, a támogatottság és a szűkösség együttes jelenléte. Gondolok i tt arra, hogyha megnézzük az adatokat, azokból elég világosan kiderül, hogy az egy hallgatóra jutó állami támogatás viszonylag magas ma Magyarországon. Hogy ez miért van így, szétaprózottság és egyebek miatt, ezt lehetne firtatni, de kétségtelen tény, hogy az egy hallgatóra jutó támogatás a világ élvonalában helyez el bennünket, hogyha abszolút számokban gondolkozunk. Ugyanakkor ki ne látná, hogy a felsőoktatási intézmények szűkösen tudnak gazdálkodni, szűkösségben élnek és valóban napi gondok fenyegetnek t anszékeket, fenyegetnek oktatókat, fenyegetnek intézményeket. Másik ilyen ellentmondás az örökölt bázisfinanszírozás és a kimunkálandóban lévő normatív finanszírozás között feszül. Miközben tudjuk, hogy a bázisfinanszírozás alapvetően igazságtalan volt, hi szen konzervált bizonyos fajta egyenlőtlenségeket, hogy mást ne mondjak, mondjuk vidék és Budapest közötti egyenlőtlenséget, vagy mondjuk orvosi fakultások és egyéb intézmények közötti ellentéteket; tehát volt bizonyos aránytalanság - hogy úgy mondjam - ug yanakkor a normatív finanszírozás éppen hogy fenyegetné létében azokat az intézményeket, amelyeknek valóban a költségráfordításaik magasabbak. Tehát itt is van egy nyilvánvaló ellentét és érdekellentét. Azt is tapasztaljuk, hogy a különböző intézményi form ák átjárhatókká váltak, elmosódnak ma már az intézményi formák határai. Ma már ugyanazt az oktatást meg lehet kapni egy állami intézményben, meg lehet kapni egy magánintézményben, egyházi intézményben, vagy egyéb területén a piacnak. Tehát itt van egy lehe tőség arra, hogy különböző, azonos oktatásokat ittottamott beszerezzünk. Ugyanakkor viszont az is kétségtelen tény, hogy az állami felsőoktatási intézmények ugyanúgy átjárnak a piacra, és ugyanúgy viszik el a piacra és viszik át a piacra az állampolgárok pénzét. Mégpedig meglehetősen sokszor, eléggé ellenőrizetlenül. De - még egyszer mondom - ellentmondásról van szó, hiszen érthető, az intézmények maguk is gazdálkodni akarnak, mégpedig az oktatással akarnak gazdálkodni, hiszen az a feladatuk. Nos, ezek az ellentmondások egy idő óta elbizonytalanították a felsőoktatást és mindenekelőtt ez a bizonytalansági állapot az, ami előhívta és előhívja a jelenlegi törvénymódosítást. Arra gondolok, hogy ebből a bizonytalanságból akkor van kiút, hogyha az állam szerepé nek a tisztázása világossá válik. Nos, ez a törvénymódosítás talán nem is tűz ki nagyobb célt maga elé, de azt mindenképpen, hogy az állami szerepvállalás mértékét és terjedelmét meghatározza. Hadd emeljek ki néhány olyan elemet, amely ezen belül, tehát az állami szerepvállalás keretén belül mindenképpen jövőbe mutató abban a tekintetben, hogy meg fogja szabni az eljövendő néhány évnek, évtizednek a fejlődését. Az egyik ilyen elem kétségtelenül a felsőfokú szakképzésnek a bevezetése, illetőleg az, hogy a fe lsőfokú szakképzés, mint egyfajta elismert, kvázi képzési szint megjelenik a felsőoktatás egészében. Ez azt jelenti, hogy a felsőfokú szakképzés lehetőséget biztosít a felsőoktatási intézményeknek arra, hogy praktikusabb, piacorientáltabb, de már felsőfokú képzést nyújtson a fiataloknak. Azon kívül lehetőséget biztosít az intézményeknek arra, hogy rendezett formában kiegészítő bevételekhez jussanak. És ami talán a legfontosabb, lehetőséget biztosít a hallgatóknak arra, hogy folytathassák tanulmányaikat, ame nnyiben erre kvalifikálják magukat. Folytathassák a tanulmányaikat úgy, hogy a már elkezdett tanulmányok a felsőfokú szakképzésben nem vesznek kárba. Kötelezi a törvénymódosítás az intézményeket arra, hogy kreditben, bizonyos kreditekben elszámolják a már megszerzett ismereteket, és ezzel az gond orvoslódik itt, amiről sokszor beszélünk, hogy legyen valamiféle átjárhatóság, kapcsolat a különböző oktatási formák között, és ne kelljen mindig újra kezdeni a tanulmányokat, hogyha valakinek a folytatás a szándék a.
