Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
4199 kereskedelmi tévék és rádiók esetében szerepel, érvényesül az európai, sőt a tengerentúli joggyakorlatban is. A német alkotmánybíróságnak több döntése teszi azt világossá, hogy mind az úgynevezett közjogi műsorszolgáltatók - a magyar értelmezés szerint: a közszolgálati tévék és rádiók , mind pedig a magánjogi, tehát úgynevezett magán- és kereskedelmi televíziók és rádiók esetében a jogszabályoknak garantálniuk kell ezen intézményeknek az államtól, tehát a mindenkori kormánytól, az aktuális parlamenti többségtől, illetve a párto któl, a pártok befolyásolásától való függetlenséget. (11.40) Ehhez a német alkotmánybírósági döntéshez képest a magyar Alkotmánybíróságnak az elmúlt években ezzel a kérdéssel foglalkozó döntései még egy új elemet tartalmaztak, amely azt mondja, hogy olyan intézményi megoldást kell a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény esetében a jogalkotónak megtalálni, tehát az Országgyűlésnek megtalálni, ahol a függetlenségnek nem pusztán csak az az eleme érvényesül, hogy az államtól, az állami szervek összességé től, a politikai pártoktól, a politikai pártok összességétől, hanem a társadalmi csoportoktól való függetlenség intézményes szervezeti, anyagi- jogi, és a törvényben szabályozott eljárás garanciáit is meg kell találni. Ennek az alkotmánybírósági döntésnek a szem előtt tartásával született meg az a döntés, amelyik szabályozza a magyar nemzeti közszolgálati intézmények szervezetét, szerkezetét, és ennek a döntésnek a szem előtt tartásával születtek meg azok a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényi rend elkezések, amelyek kizárják, hogy műsorszolgáltatási jogosultságot kapjanak olyan személyek, illetve olyan szervezetek, amely szervezetek és személyek, amennyiben műsorszolgáltatási jogosultsággal bírnának, akkor ez az előbb említett függetlenségi klauzula a közszolgálati, illetve kereskedelmi rádió és televízió függetlenségére vonatkozó alkotmányos szabály nem tudna érvényesülni. Nagyon fontos a függetlenség alkotmányos elvének a szabályozása abból a szempontból, hogy ez a függetlenség, ez nem pusztán csak politikai függetlenséget jelent, amit még egyszer mondom, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez nemcsak a közszolgálati, hanem a kereskedelmi rádiókra és televíziókra is igaz, hanem ez a gazdasági függetlenséget is jelenti; itt elsősorban - és az is m ondható, hogy a szabályozás szempontjából kizárólag - a közszolgálati intézmények gazdasági függetlenségére vonatkozó szabályoknak kell az alkotmányban szereplő függetlenségi kategória után az ágazati törvényben is megjelenni. Ez a gazdasági függetlenség, ez jelenti más nyugateurópai, illetve volt szocialista országokban a költségvetési támogatás tilalmát, Magyarországon a költségvetési támogatás normativitását jelenti, tehát a parlamenti többség nem tudja eseti döntéssel gazdasági szempontból megsérteni a közszolgálati intézmények függetlenségét, szűkebb értelemben ez a gazdasági függetlenség pedig jelenti a reklám és a szponzoráció nagyon világos, a kereskedelmi szférához képest korlátozóbb szabályozását a médiatörvényben. Mindezekkel a példákkal tehát eg yértelműen és határozottan azt a megállapítást szeretném aláhúzni és érvekkel alátámasztani, hogy nélkülözhetetlen, hogy az alkotmány szabályozási koncepciójában a rádiók és televíziók függetlenségére vonatkozó alkotmányos meghatározás és alkotmányos garan cia bekerüljön. Ugyanez vonatkozik a rádiók és televíziók, a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás kiegyensúlyozottságára is. Megítélésem szerint hibás az a megközelítés, ráadásul nem pusztán csak az európai joggyakorlatban, hanem gyakorlatilag a harminca s évek óta a tengerentúlon, tehát az Egyesült Államokban is meghaladott elképzelés, hogy csupán az úgynevezett közszolgálati intézményekkel kapcsolatban lehet valamifajta emeltebb szempontokat és kritériumrendszert meghatároznia a jogalkotóknak, így tehát a közszolgálati televíziókkal és rádiókkal kapcsolatban van joga arra a törvényalkotónak, hogy a kiegyensúlyozott, tehát objektív, a pártatlan, a hiteles, a pontos, egy vitás kérdésben a másik fél megszólaltatásáig elmenő tájékoztatási kötelezettséget megt eremtse, a kereskedelmi szféra esetében ez oly mértékű állami beavatkozás lenne bizonyos társadalmi viszonyokba, amelyek a modern államfelfogás szempontjából már nem elképzelhetőek. Az 1920as években elfogadott rádiós törvény az Egyesült Államokban, illet ve az 1930as években létrehozott Szövetségi Kommunikációs Tanács több állásfoglalása, amelyet az amerikai
