Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4190 akaratot képviseli, ilyen nincs a hatályos alkotmányban. 1990ben is választhatott volna az akkori parlament kormánypárti képviselőt legfőbb ügyésznek, és ma is választhatna a mai parlament kormánypárti képviselőt, akinek van ügyészi szakvizsgája vagy ezzel egyenértékű kvalifikációja. Választhatna, nincs erre kö zjogi akadály. A legfőbb ügyészt a képviselők többségének szavazatával választja meg az Országgyűlés, és majd hat év múlva az akkori többség is választhat, ha változatlanul marad ez az alkotmányos berendezkedés. Esetleg vezető kormánypárti politikust, ügyé szi szakvizsgával rendelkező vezető kormánypárti politikust legfőbb ügyésznek. Abban a pillanatban a kormánypárti képviselők bármikor ráerőltethetik akaratukat az ügyészi szervezetre, aminél szerintem jobb az, hogyha a kormány gyakorol felügyeletet, mégped ig azért, mert a kormány felelősséget is vállalhatna ezért a tevékenységért. Jelen pillanatban az ügyészség tevékenységéért nincs felelősség. Nincs felelőse annak, hogy az ügyészség vajon jól látja el feladatait, vagy nem látja el feladatait. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen az, hogy egész Európában - még egyszer mondom egyedül Portugáliát leszámítva - más modellt választottak. Miért választották a másik modellt? Azért, mert felismerték azt, hogy minden fejlett demokráciában, a gazdasági problémák leküzdése ellenére is az egyik súlyos, égető problémává válik a bűnözés alakulása. A bűnözés alakulása Magyarországnál sokkal jobb gazdasági helyzetben, sokkal stabilabb demokráciában élő országokban is alapvető probléma. Azt látjuk, hogy a bűnö zésre való reagálás a politika középpontjában van. A bűnözés visszaszorításának ígéretével indulnak el nyugateurópai politikusok kampányukra az Egyesült Államoktól kezdve NyugatEurópa valamennyi országában, és a polgárok mindenhol joggal kérik számon a p olitikusoktól, hogy mit tudnak tenni a bűnözés megfékezésére, amit tudnak tenni adott esetben a gazdasági bűncselekmények visszaszorítására, a szervezett bűnözés felszámolására, az autólopások visszaszorítására, az utcai garázdaságok visszaszorítására és í gy tovább. Minden országban a kormányok megpróbálnak erőfeszítéseket tenni, de ezek az erőfeszítések nem érnek véget, tisztelt Ház, a rendőrségi munka lezárásával. Ezek az erőfeszítések folytatódnak a bírósági tárgyalási szakaszban is. Azok, akik azt mondj ák, hogy az ügyészségnek független státuszt lehet biztosítani, azok azt a képtelenséget is kell hogy állítsák, hogy a bírósági tárgyalások végkimenetele független az ügyészi munka színvonalától. Ha ez így lenne - tehát, hogy független attól, hogy az ügyész jól emele vádat, vagy nem jól emel vádat, hogy az ügyész színvonalasan képviselie a vádat a tárgyaláson, vagy nem képviseli színvonalasan, vagy adott esetben elejtie a vádat , tisztelt Ház, kevesen tudják, de tény, hogy Magyarországon is, mint ahogy m ás demokráciákban, az ügyésznek úgynevezett vádmonopóliuma van. Csak az ügyész döntheti el, hogy egy ügy eljute bíróságig vagy sem, csak az ügyész dönthetie, hogy eljute bírói ítéletig az ügy vagy sem. Hiába nyomozott adott esetben a rendőrség, minden e rejét megfeszítve, ha az ügyész úgy dönt, hogy nem emel vádat, akkor soha nem lesz abban az ügyben a bíróság olyan helyzetben, hogy igazságos ítéletet mondhasson ki. Ha az ügyész elejti a vádat, a hatályos magyar jog szerint is, akkor a bíróságnak nincs má s lehetősége, mint az eljárás megszüntetése. Rendkívüli hatalom ez az ügyészség kezében, szerintünk ehhez a rendkívüli hatalomhoz felelősségnek is kellene kapcsolódni. Annak a felelősségnek, hogy időről időre számon lehessen kérni az ügyészséget, hogy jól éle a vádmonopóliummal, jól éle vádképviseleti lehetőségeivel, helyesen, megfelelő szakmai ismeretekkel, rátermettséggel, odaszánással képviselie népet a bíróság előtt bűnelkövetőkkel szemben. Nem véletlen, hogy azokban az országokban, ahol az ügyészség nek ez a felelőssége megformálódik, ott a tárgyalásokat úgy nevezik, hogy a nép kontra X.Y. gyanúsított vagy vádlott. Ezekben az ügyekben szerintünk a felelősség úgy érvényesülhet, hogyha úgy látja a lakosság és rajta keresztül választott képviselői, hogy bizonyos ügytípusokban további erőfeszítéseket kell tenni, akkor nem új kormányzati intézmények felállítására kell törekedni, hanem az ügyészségnek - az adott szervezeti rendszeren belül - az ügyészségnek lehet megfogalmazni büntetőpolitikai
