Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
416 Én is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az előzetes írásbeli jelentkezések - néhány visszalépés miatt - a következők szerint alakulnak. Szólásra következik Bernáth Varga Balázs, Fü ggetlen Kisgazdapárt; őt követi Orosz Sándor, MSZP, majd Rusznák Miklós, KDNP, Kristóf István, MSZP és Bogárdi Zoltán, MDF. Megadom a szót Bernáth Varga Balázs úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Köszönöm szépen . Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vita során immár többedszer találkozunk a szövetkezeteket érintő törvény módosításával. Jelenleg is ugyanilyen a T/1718. szám alatti beterjesztés. Ha a törvény módosítását, írott szövegét tekintem, már maga az előt erjesztés általános indokolásában megállapítja: a magyar mezőgazdaság társadalmi és gazdasági átalakulása 1992től a tulajdonviszonyokat rendező törvények végrehajtásával vette kezdetét. Ezzel valóban egyet is lehet érteni. A törvény később célként meghatá rozza és utal arra, hogy továbbfolytatására vállalkozik ez a törvényjavaslat. Álláspontom szerint ez tévedés lehet, tudniillik ha az átalakulás 1992 óta eltelt időszakát figyeljük - a magyar mezőgazdaság jelenlegi mélyrepülését is érezve , akkor egy alagú tban való haladás lenne, ha ennek a továbbfolytatására vállalkozik az előterjesztő. Fél évtizede tart már a magyar mezőgazdaság hányatott sorsa. Én azt hiszem, hogy itt inkább - mint ahogy Pásztohy képviselő úr is elmondta - egy törvénymódosítás mellett az ért egy koncepcionális gazdaságpolitikát kellene a szövetkezetek vonatkozásában előterjeszteni. Ugyanis el kell döntenie a kormánynak, szükségese Magyarországon a magyar mezőgazdaság, ezen belül a szövetkezet és emellett nyilvánvalóan az egyéni gazdálkodá s. Az általános indokolásnál maradva megállapítja továbbá az előterjesztő, hogy a szövetkezeti vagyont egészében aktív és nyugdíjas tagok, valamint a volt tagok, illetőleg örököseik között annak idején felosztották. A vagyonnevesítés - főként a mezőgazdasá gi szövetkezeteken belül - működési zavarokhoz, érdekellentétek kialakulásához vezetett, amelyek feloldása a mai napig nem sikerült. (18.40) Úgy ítélem meg és álláspontom az, hogy ezzel a kis terjedelmű módosítással mindezen működési zavarok és érdekellent étek megszüntetése nem fog bekövetkezni. Úgy hiszem, hogy annak idején a legnagyobb gondot a szövetkezetek vonatkozásában az üzletrész felosztása okozta. Megkérdőjeleződik, hogy az alapjogszabályok - a kárpótlási törvény és az átmeneti törvény - annak idej én mennyiben segítették a magyar mezőgazdaságot az átalakulásban, fennmaradásban, de álláspontom szerint megkérdőjelezhető az is, hogy maga ez a törvény egyáltalán alkotmányose vagy bizonyos elemei alkotmányellenesek. Az indoklásban utalás van a jogi szem élyek szövetkezésére, amely a nemzetközi gyakorlatban nem ismeretlen, és nyilván hazai viszonylatban is bevezetésre kerül. Álláspontom szerint ez előremutató, és én magam is el tudnám fogadni. Az előterjesztés tehát e vonatkozásban előremutató ugyan, azonb an az alapproblémát, az alapgondot nem fogja megoldani. A szövetkezeti gazdálkodáson segíteni kell, segíteni kell az egész magyar mezőgazdaságon. Ha figyelembe veszem a támogatások rendszerét, ez az elmúlt évben nem teljes mértékben éppen a termelők érdeke it szolgálta volna akár egyéni, akár szövetkezeti gazdálkodás tekintetében. A jogi és természetes személyek által a szövetkezetek alapítása így helyeselhető, de jobban szeretnénk, ha ez egy koncepció keretében oldódna meg. Szükséges és elfogadható a fel ne m osztható vagyon képzése, amelyre utal a rendelkezés. Nekem viszont az a gondom, hogy a fel nem osztható vagyon vajon minden szövetkezet gazdálkodása során biztosíthatóe, hisz a szövetkezetek egy részében nyereség sem képezhető. Ennek létrehozása tehát m egítélésem szerint csak állami támogatásból képzelhető el.
