Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitájának folytatása - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
417 Végül is a törvényjavaslat célja az említett kérdések újraszabályozása, illetőleg annak kapcsán néhány jogtechnikai módosítás végrehajtása. Ez a megfogalmazás már általában helyes, életszerűbb, ami kor a törvény előterjesztője újraszabályozásról beszél. Tudniillik nincs jövőkép a szövetkezeti életben, sem a magyar mezőgazdaságban, ha azon az úton haladunk, amelyen az elmúlt fél évtized során haladt a magyar mezőgazdaság. Nem látok stratégiát, a takti ka pedig esetenként elhibázott. Gondolok a múlt évi búzaügyre, a jelenlegi sertés- és szárnyasügyben kialakult gazdasági helyzetre. Ezt nyilván a magyar mezőgazdaság támogatási formáival lehetne kompenzálni. Ha e törvényjavaslat részletes indoklását tekint em, megállapítható, hogy a szabályok nem tartalmaznak korlátot a jogi és természetes személyek részvétele vonatkozásában. A korlátot ugyan el lehet törölni, azonban mégis csak mindinkább előtérbe kell hogy kerüljön az ember, a tag és az alkalmazott vagy az üzletrésztulajdonos. A szabályozás ezt nyilvánvalóan megkerüli. E törvényjavaslat deklarálja, hogy a jogszabály az állami támogatás nyújtását fel nem osztható vagyon képzéséhez is kötheti. A szövetkezet megszűnése vagy gazdasági társasággá történő átalak ulása után pedig ezt a vagyont - ha nem más célra használják fel - szövetkezeti célra kell fordítani. Ennek módját majd egy külön jogszabály fogja megmondani. Nyilvánvalóan ebben is lehet, lesz is ellentmondás, hiszen az a felhalmozott vagyon, amely nem ál lami támogatásból képződött, végül is kiknek az érdekét szolgálja? Azok érdekét, akik létrehozták ezt a felhalmozott vagyont, vagy éppen mások érdekeit, akik a vagyonfelhalmozás folyamatában nem vettek részt? (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűl és elnöke foglalja el.) A fel nem osztható vagyon különvagyonkénti kezelésével, létesítésével is egyet lehet érteni. Ez nyilván két részből tevődik össze: az önálló létesítésből és az állami támogatásból létrehozott értékből. A szövetkezet gazdasági lehető ségeit figyelembe véve azonban a szabályozás nem fogalmaz világosan, a célt nem jelöli meg konkrétan, nem derül ki, hogy megszűnés vagy gazdasági társasággá alakulás esetén ez a vagyon hogyan kerül felhasználásra. A felhalmozott vagyont a külön törvényben meghatározott szövetkezeti célra kellene fordítani. Vajon milyen lehet a szövetkezeti cél, ha esetleg egy másik szövetkezet kapja meg ezt a vagyont, figyelmen kívül hagyva - ahogy erre már utaltam - a felhalmozott vagyont? A jogi személyek által alapított szövetkezetek esetén a jogi személy képviselője nem feltétlenül tagja az alapított szövetkezetnek, ezért szükséges a tisztségviseléshez kötődő tagsági viszony meglétére vonatkozó szabály oldása. Ezzel is egyet lehet érteni, de azért én az oldás bizonyos ko rlátját mégiscsak beépíteném e törvényjavaslatba. Ugyanis ha valaki utólag lép be a szövetkezetbe, csupán egy részjegytőkét kell jegyeznie - ami lehet szövetkezetenként eltérő, de általában kis értékű , ugyanakkor az előterjesztő arra is gondoljon, hogy e nnek a szövetkezetnek vagy társaságnak a képviselője legyen szakember. A magyar mezőgazdaságban nagyon sok szakember volt. Nyilván ezek az emberek ma is megvannak, és ezek az emberek vezessék tovább az adott gazdasági szervezetet. Tudniillik ha más vagyona felett dönt egy olyan képviselő, akinek nincs üzletrésztulajdona, nincs kockázata, tehát lényegében felelősség nélkül dönthet bizonyos üzletrészek, vagyonrészek felett. Az előterjesztés a korábbi szabályozás feszültségét oldja, a szövetkezet és a tag köz ött létrejött munkamegállapodás időtartamát is figyelembe véve. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni, de sajnos túl későn került be a törvénytervezetbe. A részleges átalakulás intézményének bevezetése megtörténik. Mint ahogy az előterjesztő mondja, ez zel a szövetkezet lényegében nem szűnik meg, mert így egy ágazat vagy részleg alakulhat át gazdasági társasággá. Az eddigi szabályozások az átalakulások vonatkozásában nehézkeseknek bizonyultak, és nyilván ezek oldását segíti elő a jelenlegi módosítás. Igé ny van a szövetkezet egy részének átalakulására, de meg kell nézni, hogy kinek az igénye és kinek áll érdekében a gazdasági társaság létrejötte. Tudniillik jól működő ágazatok, részlegek alakulhatnak át gazdasági társaságokká, így a visszamaradó szövetkeze t a vagyonmegosztás tekintetében esetleg hátrányosabb helyzetbe kerülhet. Itt felmerülő és visszatérő, örökös gond lesz a szövetkezet vagyonát megtestesítő
