Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4133 Önök már a választásokat követően í géretet tettek arra, ha jól emlékszem '94 novemberében benyújtják az úgynevezett nonprofittörvényt, amely segít tisztázni a civil szervezetek és az államháztartás kapcsolatát. Most '96 júniusát írjuk, mondanom sem kell, ez a javaslat nincsen sehol. Önök so kat beszéltek itt a Házban az államháztartási reformról, amely alapvető fontosságú lenne az állam és a civil társadalom elválasztásának szempontjából. Ezzel kapcsolatosan semmilyen konkrét javaslatot nem tettek itt e Házban. Önök az elmúlt évi vitában soka t beszéltek arról, hogy ez az elosztás ilyen körülmények között soha többet nem fog megismétlődni. Mondanom sem kell, hogy máig nem nyújtottak be semmilyen javaslatot e helyzet meghaladása érdekében. Ha a tavalyi módosító indítványokra emlékeztetem önöket, vagy megtippelhetem az idei módosító javaslatokat, azokból sem az derül ki, hogy önök átfogóan, koncepcionálisan, ha úgy tetszik előremutatóan kívánnák megoldani a valóban sokféle szempontból rendkívül nehéz helyzetet. Az derült ki, hogy önöknek kizárólag csak az a fontos, hogy minden lehetséges eszközzel és közpénzekből annak az egykét szervezetnek az anyagi, pénzügyi kondícióit javítsák, akikkel az MSZMP választási szerződést kötött. A többi szervezet és a magyar civil társadalom egészének problematikáj a valójában igen kis érdeklődést váltott ki frakcióikban. Ha hinni lehet a sajtónyilatkozatoknak, ez ebben az évben sincsen másképpen. Jó lenne tehát, ha mindenféle ígérgetések, illúziókeltések és szépen hangzó jelszavak helyett inkább erről beszélnénk. A civil társadalom támogatási problémái nem azonosak ugyanis a kliens szervezeteknek a finanszírozási nehézségeivel. Tisztelt Országgyűlés! Mint mondtam, az előttünk fekvő javaslat olyan, amilyen lehet. Olyan pártok képviselőinek kellene erről megállapodniuk egymással, amelyeknek a demokráciafelfogása, a civil társadalomról alkotott véleménye távol áll egymástól. Úgy kellene megállapodniuk egymással, hogy közben a többség érezteti a kisebbséggel, hogy úgyis az történik, amit ők akarnak. Mint korábban mindig, úgy most is, az ifjúsági szervezetek támogatása körül alakult ki a vita, és itt érzékelhető a leginkább ez a probléma. Itt válik minden évben igazán tettenérhetővé a felfogásbeli különbség közöttünk. Itt látszik megismétlődni az a tavalyi eset, amely kapcs án akkor megjegyezni bátorkodtunk, hogy nem a szabályok hiánya ennek az eljárásnak a problémája, hanem sokkal inkább a közös szabályok betartásának a hiánya. Ez évben is megtörtént az például, hogy a bizottság egybehangzóan döntött olyan szabályokról, amel yeket az albizottságok igyekeztek is messzemenően betartani. Egyik ilyen fontos szabály az volt, hogy a javaslat alapja a pályázó által benyújtott és az általa szolgáltatott adatok megítélése. Ez azt feltételezi, hogy az albizottságok legalább elolvassák a pályázatokat, és az azokban lévő információkat értékelik. Ehhez a munkához sok idő, türelem kell. Ezért szoktak volt a pártok úgynevezett szakértői segítséget igénybe venni. Az ifjúsági albizottságban - ebben a minden évben kritikus albizottságban - az MS ZP például ezt nem tartotta fontosnak. Az albizottság az MSZP szakértőjének részvétele nélkül volt kénytelen kialakítani javaslatait. Ehhez természetesen a legnagyobb parlamenti pártnak éppen úgy joga van, mint a többinek. Csak az ilyen, majdhogynem tüntet ő távollét a konzenszuskereső szabályainak felrúgását is jelentheti. Annak a konszenzusnak a megkeresését, amely a tényleges információk, az adatok és a tények, a bizottság által elfogadott szabályok és a pénzügyi lehetőségek határai között mozoghat. A kon szenzushoz közösen értékelt információkra van szükség. Az MSZPnek sem szabadna - megítélésünk szerint - megfosztania magát ettől, arra számítva, hogy majd a végszavazásnál mindent eldönthet, jelentős többsége birtokában. Ez ugyanis nem fér bele a bizottsá g által egyhangúan elfogadott játékszabályokba. Azt megintcsak közbevetőleg jegyzem meg, hogy az ifjúsági szervezetek egyfajta kivételezettsége változatlanul megmarad. Ha tisztelt képviselőtársaim megnézik az elmúlt évek támogatásait, és ennek alapján kisz ámolják, hogy mely szervezetek kapták a legtöbb pénzt az Országgyűléstől, mindezt megállapíthatják. Az első húsz helyezett között hat ifjúsági szervezet
