Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
4127 Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi vitából is kiderült, hogy nagy horderejű, a jövőt alapvetően meghatározó kérdést tárgyal parlamentünk. A feladat, amelyre vállalkoztunk, a közoktatási törvény módosítása kapcsán komoly, figyelmen kívül nem hagyh ató gondokra, indulatokra, érvekre és ellenérvek kifejtésére ad alkalmat. Milyen helyzetbe nyúl bele a politika ismételten az oktatásügy bonyolult világába? A pedagógustársadalom érett, felelős magatartásának a jele, hogy sanyarú helyzetében nem elsősorba n anyagi gondjait hangsúlyozza, hanem a vállaira nehezedő nevelésben és oktatásban jelentkező szakmai problémák izgatják és sarkallják véleményük formálását. Azért, hogy gondjaikat jobban megértsük, meg kell vizsgálnunk, milyen társadalmi környezetben végz ik áldozatos munkájukat. Olyan társadalomban élünk, amelynek normái rendezetlenek, nem fejlődnek egyenletesen. A zavar már nemcsak az értékek válságában érhető tetten, hanem az emberi viselkedés mindennapos formáira is kiterjed. A pedagógusok egyik alapvet ő gondja annak eldöntése, hogy mi a nevelés végső célja napjainkban. Milyen eszközök állnak rendelkezésre egy olyan korban, amikor mindenki csak a jogaira emlékszik, de a kötelességek feledésbe mennek. Zavar van abban a tekintetben is, hogy az ifjúságot eg észséges önzésre és a szabad versenybe való helytállásra vagy önzetlenségre, társadalmi szolgálatra, esetleg közös céloknak való alárendelésre kell nevelni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat fogalmaztak meg a pedagógusok, akikkel választókerületemben Kis kunhalason és környékén módom volt megvitatni a T/2458. számú törvényjavaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Eötvös József 1868ban a következő gondolatokkal bocsátotta vitára a képviselőházban a népoktatási törvényjavaslatot. "A mai időben, meggyőződésem szeri nt, minden áldozat, amelyet az anyagi célok előmozdítására teszünk, a közlekedés eszközének megjavítása, pénzügyi viszonyainkat szabályozó törvények mind nem fognak célhoz vezetni, ha nem gondoskodunk mindenekelőtt a népnek értelmi neveléséről." E gondolat ok, úgy vélem, igazak az ezredfordulóhoz közeledve is. A törvénymódosítással kapcsolatos közjogi vita lezártával kezdetét veheti a gyakorlati munka, az építkezés, a fejlesztés. Hozzászólásomban e munka néhány fontosabb területéről, illetve kérdéséről szere tnék szólni, a teljesség igénye nélkül, azzal az őszinte hittel, hogy teret nyitunk egy új felemelkedéshez. Csatlakozva Szöllősi Istvánné képviselőtársam hozzászólásához, magam is helyeslem, hogy a pedagógusok jogállását a törvényjavaslat egyértelműen rögz íti. Ezt két nézőpontból is fontosnak tartom. Egyrészről a pedagógus elhelyezheti magát jogalanyként a rendszerben, másrészt a módosítás véget vet annak a több mint egy éve folyó vitának, amelyről a Köznevelés és Iskolaszolga is többször tudósított. A vita alapja az volt, hogy a hatályos törvény joghézagát kihasználva, polgári jogviszony keretében, a kötelező óraszámmal, a tanítást vállalkozásban végezték a pedagógusok saját intézményükben is. Ez ellentmondott annak az elvnek, hogy az intézményben végzett p edagógiai munkáért részben a nevelőtestület, részben az intézmény vezetője a felelős. A polgári jogviszony keretében végzett munkáért az utasítás fogalmilag kizárt, hiszen mellérendeltségi jogviszonyban vannak a szerződő felek, a felelősség nem volt tetten érhető. A másik célja a vállalkozási formának az volt, hogy a költségelszámolás lehetőségeivel kedvező nettó jövedelmi pozíciót alakítsanak ki az ebben résztvevők. A vállalkozást engedélyező gyakorlat nemhogy az országban, de egy kisváros különböző intézmé nyei között sem volt egységes, és ez indokolatlan feszültséget okozott a megengedő, illetve tiltó gyakorlat alá eső pedagógusoknál, hiszen közöttük időnként jelentős nettó jövedelemkülönbségek alakultak ki. Ez a gyakorlat szakmailag káros volt, és a jövede lmezés kétségtelenül meglevő feszültségének kezelésére pedig nem ez a megoldás. A törvényjavaslat rendkívül szűk speciális körre szorítja a vállalkozás lehetőségét azzal, hogy kimondja, az oktatónevelő munkát közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszon yban lehet végezni. Ezzel helyreállítódik a tantestület és az intézményvezető szakmai felelőssége is. A
