Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
4128 törvénytervezet igyekszik kizárni minden olyan külső évközi beavatkozást, amely lényegesen megváltoztatná az oktatónevelő munka belső feltételrendszeré t. Ez a törekvés helyes és támogatandó. A törvényjavaslat az óraszámemelés hatályba lépésének időpontjával e fenti törekvéssel kerül szembe. Elvárható lenne a javaslattól, hogy saját maga ne gerjesszen felesleges, megspórolható vitákat. Tudomásul kell venn i, hogy 1996. szeptember 1jével más jogszabályokban leírt határidők be nem tarthatósága miatt nem vezethető be az óraszámemelés, így azt az 1997/98as tanév kezdetére kell halasztani. A tanév közbeni óraszámemelés szakmailag, iskolaszervezési és foglalkoz tatási kérdések miatt is igen aggályos. A pedagógusjogállás rögzítése és az óraszámemelés miatt nettó jövedelempozíció romlása, valamint a közalkalmazotti bértábla rugalmatlansága is indokolja, hogy az 1997. évi költségvetéssel párhuzamosan lehetőséget ke ll találni arra, hogy a fenti problémákat is kezelni tudó közalkalmazotti, esetleg ezen belül egy speciális pedagógusbértáblát alakítsunk ki. Javaslom, hogy ez az új bértábla alkalmazkodjon jobban a pedagógus jogállásához, képes legyen arra, hogy a pluszteljesítményeket jobban honorálja, tehát a mozgóbér rendszerével adjon lehetőséget az intézményvezető számára egy differenciáltabb, minőségi munkát jobban elismerő bérezés kialakítására. Kérdés az, hogy a nyitott szerkezetű gazdasághoz adekvát iskolaszerke zet jöne létre. A törvénymódosítás a jelenleg e téren mutatkozó bizonytalanságot megszünteti. Nagy előnynek tartom, hogy működő iskolatípusokon és iskolaszerkezeten nem akar változtatni. (20.40) Nagy segítsé g, hogy pontosabban fogalmazza meg a javaslat az egyes iskolatípusok feladatát. Így könnyebb lesz hosszabb távra iskolakoncepciót, illetve egy település és környéke oktatási koncepcióját elkészíteni. Megszünteti az ötletszerű és nem minden esetben a diákok érdekeit szolgáló iskolaszerkezetváltások lehetőségét. A lefelé vagy felfelé való terjeszkedésnél a tervszerűségre akar építeni, és rögzíti, az intézményi feladat csak bővíthető, ha személyi és tárgyi feltételek ehhez megteremthetők. Ennek eldöntéséhez - helyesen - felszerelési jegyzéket is akar készíttetni a törvény. A törvénymódosítás, valamint a NAT megjelenése óriási kihívás a pedagógus számára. A pedagógustársadalomnak mint szakértelmiségnek feladata ellátásához nélkülözhetetlen a szaktudás. A mi fel tételeink között a pedagógusaink értelmiségi léte hagyományainktól meghatározottan nemcsak szociális státusz, de feladat és misszió is. Ezért nem mindegy, hogy milyen továbbképzési rendszert alakít ki a törvény. A szakvizsga, a rendszeres kötelező továbbké pzés nem idegen a magyar pedagógiatörténetben. Bár adódnak ellenérzések, a pedagógusok döntő többsége is elismeri, hogy a szakvizsga és a továbbképzési rendszer jól szolgálhatja a minőségbiztosítást. Feltétlenül figyelemmel kell lenni, hogy az e célra bizt osított anyagi eszközöknek az oktatás rendszerén belül kell maradnia, és a pedagógus számára ne jelentsen külön anyagi terhet. Erre a törvényes garancia megjelenik a tervezetben. A javaslat a pedagógusképzés és továbbképzés támogatására a központi költségv etési támogatást rendel a mindenkori közoktatásra fordított normatív támogatás összegének három százalékában - mondta expozéjában az államtitkár úr is. A rendszer életre hívásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a pedagógusképző intézetek is érdekeltek l egyenek a közoktatás javításában. Természetesen nemcsak előadásokra, hanem képesség- és attitűdfejlesztő foglalkozásra van szükség. Sikerkeresőkké kell formálni a pedagógusokat, olyanokká, akik nem félnek az esetleges kudarcoktól, olyanokká, akik nem akarn ak a történéseken kívül maradni, akik próbára teszik képességeiket, személyi értékeiket. E munkában sokat segíthetnek a pedagógiai intézetek is, szellemi kapacitásuk, tapasztalataik, megmaradt anyagitechnikai bázisuk új életre kelthető, és ez részben költ ségkímélő is lehet. Arról, hogy a magyar iskolarendszerből kikerülő diák hogyan állja meg helyét a világban, pozitív ismereteink vannak. Követelményrendszerünkből tehát nem engedhetünk. A törvényjavaslatban felvázolt vizsgarendszer alkalmas ennek garantálá sára. A felsőoktatási intézmények azt a diákot jutalmazzák, aki a magasabb követelményszintű megmérettetést vállalja. Ezért a párhuzamosan
