Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
4084 csoportlétszámokkal kapcsolatban már nincs ilyen jó véleményem, ugyanis a b izottság nem ezt a törvényben, a törvénymódosítási javaslatban megjelenő anyagot tette le az asztalra, ott kétféle létszám volt, csoportlétszám és maximális létszám is. Én a magam részéről nagyon szeretném, ha a maximális létszám mellé visszajönne az átlag létszám is, amelyet én - mert mindig megkérdezik, hogy mit értek én átlaglétszám alatt, ezt megkérdezték a fórumokon is - én megpróbálom ezt érthető módon megfogalmazni. Azt a pedagógiailag elfogadható létszámot jelenti, amely mellett a mostani színvonal m egtartható, tehát a színvonal nem esik vissza. A csupán maximális létszámok benntartása rendszerben, főleg úgy, ahogy ez most a törvényben van, azért is nem elfogadható, mert ráadásul van egy olyan passzus is, hogy ettől 20%kal fölé el lehet térni. Tehát ez jelenti azt, amit például Pokorni Zoltán helyesen elmondott a vezérszónoklatában, hogy ez 42 fős középiskolai létszámokat is előidézhet, amit én nem szeretnék, mert azért ennek fizikai és pedagógiai ellentmondásai is vannak. Fizikai annyiban, hogy renge teg iskolában már bele se férnek ennyien egy osztályterembe. Na most, az óraszámemeléssel kapcsolatban alakult ki számomra, talán a legérthetetlenebb módon, a legnagyobb vita. Én úgy tapasztaltam, hogy a pedagógus kollégáim számára ez nem annyira kardináli s kérdés, mint amilyen nagy kérdést ebből csináltunk, számomra egyértelmű, és a szocialista képviselőcsoport számára is egyértelmű, hogy ha azok a feltételek, amelyeket a törvény előír, illetve a módosítás előír, teljesülnek, akkor ezeket a pedagógus kollé gáim vállalják. Pláne úgy, hogyha azt is kiegészítjük, hogy még miket lehet a kötelező óraszámokba beszámolni, beszámítani, amit eddig nem lehetett, akkor gyakorlatilag a két óra óraszámemelés helyenként csak egyet jelent. Ha például egy órát be lehet az o sztályfőnökségért, tehát a tagozatvezetőért, a továbbképzéssel stb., hadd ne soroljam, ezt mindenki tudja a törvényben, akkor úgy érzem, hogy ez nem annyira kardinális kérdés. Természetesen, ha azok a feltételek nem adottak és nem garantáltak, amik ott le vannak írva, akkor addig ezt nem lehet bevezetni, amíg ezeket nem lehet garantálni. Egyértelműen üdvözlendő a szakvizsga és a továbbképzés, amit minden egyes pedagógus kollégám egyértelműen üdvözölt, mint a törvényben olyan passzust, ami a minőség felé val ó elmozdulást jelenti. A továbbképzéssel kapcsolatban még azt is szeretném elmondani, hogy végre valahára, ha ez megvalósul, készülhet egy olyan egységes továbbképzési terv, ami az eddigi anarchikus állapotokat megszünteti. Kollégáim tudják azt, hogy ma to vábbképzésnek nevezzük azt is, hogy fél napra valaki elmegy az iskolából, meghallgat valakit, és azt is, hogy két évig vagy három évig egy újabb szakot tanul az egyetemen. Mind a kettő továbbképzés, és esetleg egyiket sem honorálják. Ha ez a továbbképzés v alóban olyan lesz, amilyennek a törvénymódosítás leírja, hogy ennek finanszírozási eleme, finanszírozási háttere törvényileg biztosítva lesz, és valóban az előmenetel egyik része lesz, akkor ez mindenképpen üdvözlendő. Még egy dolgot szeretnék, illetve két dolgot szeretnék még kiemelni. Az egyik az úgynevezett szektorsemleges finanszírozás, bár ezt nagyon nehezen mondom ki, ezt a szektorsemlegest. Tudja mindenki miről van szó, ezt jobb híján használjuk ezt a szót, tehát, hogy az állami, önkormányzati, egyhá zi alapítványi és egyéb iskolákat egyforma elveken finanszírozzuk. Na most érdekes módon, hogy ebben a két ellenzéki felszólalónk, ha nem is itt a vezérszónoklatban, de a bizottsági vitában, egymást nem hallva, pont ellenkező konklúzióra jutott. Egyik elle nzéki képviselőtársunk azt mondta, hogy egyértelműen egyházellenes, másik ellenzéki képviselőtársunk azt mondta, hogy a finanszírozás végre pozitív elmozdulás az egyházak felé. Ez nekem egy nagyon jó ajánlás arra, hogy valóban jó felé mozdultunk el. Termés zetesen most az alapnorma finanszírozásáról van szó. Végül még szerettem volna néhány szót, de azt hiszem lejárt az időm, a kisiskolák kérdéséről. A kisiskolák, amelyek tényleg az egyik neurotikus pontja a magyar településszerkezetnek, mert ilyenek vagyunk , hát ilyen a településszerkezetünk, hogy kisiskolák vannak. (17.20)
