Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
4083 Aztán léptennyomon a törvény kapcsán, a módosítás kapcsán tapasztaltuk, hogy nagyon sok törvénnyel, már érvényben levő törvénnyel van kapcsolatban az oktatási törvény. Ilyen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, az önkormányzati törvény, a munkatörvénykönyv, sőt a hatályos alkotmány is. És nagyon kényesen kellett arra vigyázni, hogy az intézményfenntartás, a feladatellátás szintje, kötelessége az irányí tás kérdésében, ezeket a törvényeket ne sértsük meg. Bár azt hiszem, hogy még kollégáim, szocialista kollégáim, képviselőtársaim kitérnek majd néhány olyan dologra, ahol bizony még talán ma is maradtak kérdéses dolgok ez ügyben. (17.10) Sok kritika érte, r észben jogosan a kormánykoalíciót abban, hogy talán jobb lett volna azt a sorrendet megtartani, erre is kitért a bizottsági előadónk, hogy először kellett volna ugye a koncepciót megalkotni, azután a törvényt, végül is a NATot. Na most, ha nincs is ország gyűlési határozattal elfogadott hosszú távú koncepció, ez igaz, ezt el kell ismerni, két elemre azonban, mint ilyen, mint a NAT, mint a tartami szabályozás eleme, illetve eszköze, és a középiskola kiterjesztése következetesen megvalósul a törvényjavaslatba n, ezen átmegy, tehát gyakorlatilag valóban formailag hiányzik ez a hosszú távú koncepció, de a törvényben már ennek megfelelően számos utalás van e két dologra. A törvénynek, az én javaslatomban, alapvetően két szándéka volt, a törvénymódosításnak. Az egy ik, hogy a közoktatás meglévő, de eddig kellően nem szabályozott oldalait szabályozza újra, vagy egészítse ki a szabályozást. Ez volt az egyik. Ilyen például: a gyermekjogokról szóló passzusok, a szülői jogokról passzusok, kötelességek, a finanszírozás ala pelve és gyakorlata stb. A másik ilyen: olyan új elemek bevitele a törvénybe, amelyek szándékokat jeleznek, olyanokat, amelyek irányt szabnak a jövő közoktatásának. Ilyen például a tankötelezettség 18 évre való felemelésének szándéka, és ennek jelzése a tö rvényben, vagy ilyen, legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb rövid távon a pedagógusok jogállása kérdésének újragondolása, például a szakvizsga, továbbképzések, átképzések rendszere stb. Ebben, úgy érzem, sikerült áttörést hozni a törvényben. Az utóbbi né hány hónapban több tucat pedagógusfórumon vettem részt. Ezek formája a legkülönbözőbbek voltak, voltak közöttük tantestületi értekezletek, regionális értekezletek, néha több száz pedagógus is megjelent egy ilyen helyen, és egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a pedagógusok által a leginkább üdvözölt része a törvénymódosításnak azon paramétereknek a pontosítása, amelyek az ország minden egyes iskolájában, minden egyes önkormányzatában kötelező minimumot fognak jelenteni. Nevezetesen, a nem kötelező órák és a kötelező órák arányának újragondolása, illetve szabályozása, amire gondolok. A törvényjavaslat pontosan, kiszámíthatóan szabályozza ezeknek a kötelező foglalkozásokon felüli részét, amelyeket hangsúlyozom, most vita nélkül finanszírozni kell. Mert mi is most a helyzet? Ha az általunk megkapott, és nagyon sok anyagot kaptunk, az általunk megkapott anyagok közül az egyik legérdekesebb és talán a legdrámaibb az volt, amelyben megkaptuk azt az adatot, hogyha a kötelező órák számát 100%nak vesszük és ehhez viszonyítjuk a ténylegesen ellátott órák számát a magyar iskolákban, akkor ez 178%. Világos, hogy ilyen mennyiségű órát, ráadásul roppant szélsőséges elosztásban, ezt képtelen finanszírozni egy központi, vagy akár egy vegyes finanszírozási rendsz er. Ezért ennek véget kellett vetni, és újra kellett szabályozni, ez az a bizonyos évfolyamoktól függően, 10% és 50% közötti szabályozása a nem kötelező óráknak, és ha ehhez még hozzáteszem, hogy igen megengedő ezek a 10, 25, 35, illetve 50%os pluszórák, tehát megengedő módon az iskoláknak engedi át a döntés jogát, ezeknek az elosztását, elosztására. Tehát évfolyamok között is, osztályok között is át lehet csoportosítani ezeket az órákat, akkor úgy érzem, hogy az iskoláknak a túlnyomó többsége ezzel nyerni fog. Kétségtelenül van a másik oldal, amire ellenzéki képviselőtársaim is felhívták a figyelmet, de magam is tudom ezt, hogy néhány iskolának, főleg néhány középiskolának ez visszalépést jelentene, ha ezt a kötelező finanszírozást vennénk alapul. Viszont a törvény megengedő, ezt kötelező minimumként értelmezzük, ettől fölfelé el lehet térni, tehát ezeknek az iskoláknak az önkormányzatokkal valóban meg kell vívniuk a maguk harcát. A
