Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HALDA ALIZ, az SZDSZ
4069 A második miniszterelnökség körülményei is ismertek, 1956. október 23án este a forradalom egyik legszebb pillanatában tízezrek követelték a Parlament előtt Nagy Imrét az ország élére. Október 24től november 4ig újabb fontos utat járt be. Most már mint a forradalmi Magyarország első embere. Előbb megakadályozta, hogy a felkelés gócait katonai erővel verjék szét, majd elismerte a népi megmozdulás demokratikus és nemzeti céljainak jogosságát, végül kinyilvánította a többpártrend szert és az ország semlegességét. Ezzel megteremtette a demokratikus konszolidáció, a forradalom győzelmének feltételeit. De nemcsak a forradalom, hanem a szabadságharc szolgálatát is vállalta. Nem adta nevé t a forradalom kegyetlen, véres letöréséhez. A nemzet szabadságtörekvéseivel, a forradalommal való összeforrottsága immár elszakíthatatlanná vált. Nem bocsátkozott alkudozásokba. A letartóztatás, elhurcoltatás, a börtön, majd a mártírhalála vállalásával so k társával együtt országvilág előtt leginkább ő hitelesítette, hogy a szabadságjogokért vívott önvédelmi harc demokratikus célkitűzései az egyetemes emberiség legnemesebb törekvéseiben gyökereznek. Nagy Imrének a forradalom utolsó pillanataiban megtett in tézkedései túlmutatnak a fennálló rendszeren, s azt bizonyítják, hogy akkor számára fontosabb lett a nemzeti szuverenitás, mint az internacionalizmus, fontosabb a demokrácia, a népakarat, mint az osztályharc. Tette ezt a reálpolitikai megfontolások ellenér e, vagy ha úgy tetszik tiszta idealizmussal. Az, hogy döntéseit a halál vállalásával is hitelesítette, tette őt olyan kellemetlen figurává az elmúlt negyven évben. Nagy Imre jelképes személy a magyar történelemben, nyilván vannak, akik vitatják eszményét a z értelmesen és demokratikusan megvalósítható szocializmusról. De ők sem vitathatják emberi, politikusi tartását. Azon tragikus életű államférfiak sorában áll, akik mint Batthyányi vagy BajcsyZsilinszky, nem akarták politikai eszméjüket elválasztani a haz a, a nép sorsától. Mártírtársa az '56 után kivégzetteknek, az elnyomás valamennyi áldozatának, meghurcoltjának. E törvénnyel nekik is emléket kívánunk állítani. De Nagy Imre az 198990es rendszerváltás jelképe is. Az ő és társai koporsójánál történt meg a döntés, a magyar társadalom döntése, amely ítélet volt a múltról és ígéret volt a jövendő generációk számára. Tudjuk, történelmi kérdésekben, parlamenti döntésnek csak rendkívül indokolt esetben van létjogosultsága. Nagy Imre emléke ilyen eset. Azt javaso ljuk, hogy állítsunk törvényben is emléktáblát neki, az embernek, az egykori miniszterelnöknek, aki megkísérelte a lehetetlent és aki életét adta a szabadságért, a szabadságjogokért. Köszönöm szépen. (Taps . Közbekiabálások .) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztel t Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat uralkodjanak magukon. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány a vita egy későbbi szakaszában mondja el a véleményét. (16.10) Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok á lláspontját, csoportonként egyegy képviselő fejtheti ki, vezérszónoki sorrendben, a házbizottsági ülésen létrejött megállapodásnak megfelelően 1010 perces időtartamban. Ennek megfelelően, megadom a szót Halda Aliz képviselő asszonynak, az SZDSZ képviselő csoport vezérszónokának, akit Sándorffy Ottó képviselő úr követ. HALDA ALIZ , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Az Országgyűlés Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emlékét a magyar nép felszabadítása, a ma gyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja." Ezek a mondatok az 1953. évi I. törvén y záró sorai. A generalisszimusz halhatatlan érdemeinek törvénybe iktatása volt az utolsó az úgynevezett emléktörvények sorában. Megelőzi őt Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Szent István, Károlyi Mihály, de I. Ferenc József is, akinek ugyan csak a nemzet örök háláját és dicső uralkodása áldott emlékének
