Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE, a napirendi pont előadója:
4068 amely példát mutat, meggyőződést és irányt ad a tetteknek. A múlt nincs önmagától, írta I llyés Gyula. Amikor az első szabadon választott Országgyűlés az 1956os forradalom és szabadságharc jelentőségét mutatta fel törvény formájában az ország előtt, ennek a meggyőződésnek a szellemében cselekedett. Mert 1956 arról szól, hogy a magyar nép nem h itványabb senkinél a világon, hogy nem voltak igazak a hanyatló nemzedékekről szóló század eleji eszmefuttatások. Egy évszázad reményét és büszkeségét szerezték vissza maguknak és egy népet Európának. Annak idején Albert Camus az írta: a legázolt, bilincsb e vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, bontako zik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. Tisztelt Országgyűlés! 1956 megítélését illetően még csak most van kialakulóban a nemzeti konszenzus, s e nnek oka nemcsak az időbeli távolság hiánya, hanem az is, hogy 1956 után ugyanaz a nemzetközi uralmi rendszer tért vissza más formában, mint ami ellen annak idején fellázadtak, s amelyben mi is életünk legnagyobb részét eltöltöttük. Így tehát ma 1956 megít élése nem egységes. Függ a személyes életutaktól, családi történésektől, tapasztalatoktól. Ezért fontos, hogy Nagy Imre személyét az Országgyűlés emelje fel oda, ahova majd a történelmi emlékezés is emelni fogja, ha már eltelik egykét emberöltő, ha már ne m lesz mód arra, hogy életművét pártpolitikai célokra használják fel. Tisztelt Országgyűlés! Hogy ki volt Nagy Imre, milyen szerepet játszott a magyar történelemben, a forradalomban, majd mártírhaláláról az elmúlt években sokat hallhattunk a kortársaktól é s a történészszakértőktől. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat megállapításai helytállóak. Hiszen az ő tragikus nagysága éppen abban áll, hogy élete döntő pillanatában fel tudott magasodni, és egy történelmi percben tudatosan vállalva a mártírságot, végl eg szakított valamivel, ami hazug volt. Az ország az ő nevét a debreceni ideiglenes nemzeti kormány földosztó minisztereként ismerte meg. 1953ban viszont már miniszterelnök lett, és akkor mélységesen hitt az általa meghirdetett politikában, és az emberek is hittek benne. Érezte, tudta ezt ő is, ez adott számára is eltökéltséget a sztálinista diktatúrát fokozatosan lebontó politikához, a kuláklista megszüntetéséhez, az internáló táborok feloszlatásához, a kis egzisztenciák rehabilitálásához, a tervutasításo s szigor enyhítését célzó lépésekhez, a mezőgazdaság rendbehozatalának megindításához, a munkásság életszínvonalának javítását kezdeményező lépésekhez. Az általa meghirdetett és akkor új szakasz politikájának nevezett tevékenység a gazdasági reformokért, a társadalmi igazságtalanságok, a törvénytelenség ellen harcolva jutott el a teljes emberi újjászületésig, addig a szilárd elvhűségig, amellyel 1955 tavaszi leváltása után is kitartott programja mellett, és megtagadta, hogy állítólagos hibáiért hamut szórjo n fejére. 1955től Nagy Imre neve a humánus, a nemzeti és a demokratikus szocializmus lehetőségének és programjának jelképe volt. Nem véletlen, hogy az ennek megvalósításáért fellépő értelmiségi csoport, az akkori reformkommunisták köréje sereglettek és h ogy az ő vezetésével szerveződött meg a forradalmat előkészítő reformerek tábora. De sem mint a földosztó miniszter, sem mint az új szakasz miniszterelnöke nem tudott kilépni a kommunista rendszer ideológiai, politikai és uralmi viszonyaiból. Nem is tehett e, hiszen maga is elfogadta a rendszer lényegét. Az más kérdés, hogy bizonyos módszereket nem tartott célravezetőnek, hogy liberálisabb megoldásokat alkalmazott, amikor erre módja és lehetősége nyílt, de mindezt azért, hogy fenntartsa a rendszert. Nagy Imr e élete éppen attól emberi és történelmi, hogy nem egységes. Ha Saulus megmaradt keresztényfaló római ügynöknek, ma senki sem tud róla, de a damaszkuszi úton Paulus lett belőle. Attól, hogy ezen az úton nálunk hathét éve igen nagy a tülekedés, még létezet t valóságos megvilágosodás.
