Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 30 (182. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
4026 Köszönöm a szót elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is az érdekegyeztetés témájához szeretnék hozzászólni, s miután a szabályozási elvekben nem szerepel, nem arról besz élek, hogy jól vagy rosszul akarjuk szabályozni, hanem arról, hogy lehetneke olyan indokok, ami miatt kívánatos, hogy az alkotmányban szabályozásra kerüljön. A jól, vagy legalábbis kielégítően működő piacgazdaságok a verseny és az együttműködés sajátos ke verékére épülnek, amelynek alapja a bizalom és a kiszámíthatóság. A bizalom és a kiszámíthatóság, amelyekben talán a legnagyobb hiányt szenvedünk. A parlamentnek, az államnak alapvető feladata, hogy olyan intézményeket hozzon létre és működtessen, amelyek segítik a verseny és együttműködés megfelelő arányainak kialakulását, a bizalom és a kiszámíthatóság megteremtését. Az elmúlt évtizedekben Európában az együttműködést, a versenyt és együttműködést legjobban kifejező és megvalósító intézményévé vált az érde kegyeztetés. Az érdekegyeztetés intézményrendszere, amelyet gyakran korporatizmusnak vagy neokorporatizmusnak nevezünk, olyan jelentőssé vált, hogy a politikatudomány művelői gyakran korporatív kapitalizmusról, vagy korporatív évszázadról beszélnek. Az érd ekegyeztetés kikerülhetetlen és szükséges tényezőjévé vált az európai jóléti államoknak. Bármilyen irányzatú kormányzás egyaránt épített és épít a korporációkra. Az érdekegyeztetés intézményrendszere kifejezője annak is, hogy az elmúlt évtizedekben radikál isan megváltozott a társadalom és az állam viszonya Európában, és a változásokat tükrözve egyben elősegítve megváltozott a jogi szabályozás jellege. Változott, bővült az új alkotmányok tartalma. A XIX. században az állam kevés dologba avatkozott be. Biztos ította a formális jogegyenlőséget, a társadalom és a gazdaság működésének formális jogi kereteit. Ezért e korszak jogrendszerét gyakran mint formális jogot jellemzik. A piac és az ipari fejlődés olyan tömeges szükségleteket hívott életre, mint például a kö zoktatás, az infrastruktúraépítés, az egészségügy, a kutatás, a várostervezés, amelyeket csak az állam tudott kielégíteni vagy megoldani, és olyan szociális ellentmondásokat termelt, amelyeket csak az állam tudott feloldani. Az állam rohamosan bővülő fela datainak eleget téve egyre nagyobb mértékben beavatkozott a társadalom életébe. A jog pedig mindinkább az állami célok megvalósításának eszközévé, materiális joggá vált. Ez a folyamat elérkezett egy olyan határig, ahol bebizonyosodott, hogy a feladatokkal és a döntési igényekkel túlterhelt állam képtelen az egyre bonyolultabb társadalmat egy centrumból vezérelni. A megoldás: az államnak le kell mondania arról, hogy egyetlen centrumból mindent maga irányítson, egy hierarchikus és bürokratikus államigazgatási szervezetrendszer segítségével. Meg kellett osztania a hatalmát és a döntéseket, valamint a döntések előkészítését a társadalommal. Ki kellett alakítania az egyes társadalmi szférák, alrendszerek önszabályozási, önvezérlési mechanizmusait és önvezérlési c entrumait. Létre kellett hoznia azokat az autonóm vagy félautonóm testületeket, amelyek megfelelő információval, kompetenciával és valamilyen felhatalmazással rendelkeznek a saját működési területüket meghatározó döntések meghozatalához. Tehát most már az államnak nem azt kellett szabályoznia, hogy adott körülmények között mit kell dönteni - mint ahogy ez tipikus az államigazgatásban , hanem azt kellett szabályoznia, hogy milyen szereplőknek és milyen eljárásokkal kell a jó döntést meghozniuk. A jogi szabá lyozás így egyre inkább eljárási joggá vált, amelyet a formális és a materiális jogtól való megkülönböztetésül reflexív jognak is neveznek. Azt hiszem, az elmúlt évekből sok példát lehetne felhozni az ilyen jellegű szabályozásra. A helyi önkormányzatoktól a területfejlesztési tanácsokig és a különböző kamaráktól a tb- önkormányzatokig. A gazdaság szereplőinek együttműködését tekintve legfontosabb kérdés az érdekegyeztetés rendszerének szabályozása. Az a kérdés, hogy csupán tudomásul vesszük, hogy van, hogy jólrosszul működik az érdekegyeztetés rendszere, vagy felismerjük és elismerjük, hogy az érdekegyeztetés, a piacgazdaság, a társadalom, a politika olyan fontos intézménye, amelyről az alkotmányban is szólni kell, és amelynek kiegyensúlyozott és kiegyensúl yozó működését az államnak elő kell segítenie. Tudom, hogy a korporatizmusnak nevezett érdekegyeztetés kétarcú jelenség. (15.10)
