Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
397 megoldás. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, mégis van alkotmányos megoldás? A kormány mégis képes volt arra, hogy a z Alkotmánybíróság döntésének megfelelően egy olyan szakazonosító rendszert dolgozzon ki, amely végrehajtásában megfelel az előírásoknak? Ha igen, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mennyire szavahihető a kormány, a kormány felelős beosztású tisztségvise lői milyen módon próbálnak meg a közvéleményre nyomást gyakorolni. Úgy gondolom, ha felelős kormányzat van, akkor a kormányzat szavának súlya kell legyen, hogy a későbbiekben is hinni lehessen neki. Ha egyszer a kormány azt mondja, hogy 3040 milliárd fori ntba kerül az átállás, és utána egy 3 milliárd forintos kihatású átalakítással előáll, akkor miért higgyük el legközelebb, hogy valóban olyan súlyos a helyzet? Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat előre kellett bocsátani, hogy tisztán láss unk ebben a kérdésben. Hiszen, sajnos - hozzá kell tennem - az újságokban folytatott "hecckampány" - idézőjelbe téve, de ez valóban így történt - az Alkotmánybíróság döntése ellen a személyi szám kapcsán a közvéleményt tévesen informálta. Való igaz, hogy a személyazonosító rendszerek a világ különböző országaiban különbözőek, hisz mindegyik ország a saját történeti múltját is figyelembe véve alkotta meg ezeket a nyilvántartási rendszereket. Ebben a körben Magyarországon nem tudunk eltekinteni a múlttól. Nem lehet a diktatórikus időszakot figyelmen kívül hagyni, és azt mondani, hogy a magyar nyilvántartás, amely egyetlenegy azonosítóra épül, az a demokráciák követelményét kielégíti. Mert ez a mondat így üresen cseng. Kielégíti egy olyan demokráciának a kívána lmait, ahol soha nem történt komoly, az állam részéről elkövetett visszaélés az állampolgárok személyiségi jogaival szemben. Sajnos ismerjük jól Magyarország történelmét. Amikor megtörtént a rendszerváltozá s, akkor feladatul kapta a hatalomra került új Országgyűlés, hogy alakítsa át ezeket a rendszereket és a jogintézmények biztosításával teremtse meg, hogy az államhatalom ne kerüljön még egyszer abba a helyzetbe, hogy az állampolgárok magánéletéről oly mérh etetlen mennyiségű információt tudjon egy kézben összefogni, amellyel az állampolgárok életébe beavatkozván a diktatúrának a veszélye még egyszer felrémlik. Akkor, amikor az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jog mellett tört lándzsát, ezt a tö rténetiséget mindig is hangsúlyozta. E történetiség hangsúlyozásának a veszélye sosem volt olyan, hogy a jelenlegi kormányt vagy a mindenkori magyar kormányt gyanúsította volna meg az, aki az információs önrendelkezési jog mellett tört lándzsát, hogy az ad ott kormány vissza akar élni, hanem mindig személytelenül kell fogalmazni, hogy "a kormányok visszaélhetnek vele". Ebben az esetben nekünk az a feladatunk - és a mindenkori kormánynak is az a feladata , hogy a demokrácia intézményrendszerének a kiépítésév el ezt a veszélyforrást próbálja meg kiküszöbölni. Tisztelt Ház! Megszüntetni nem lehet. Mészáros képviselőtársam utalt rá, hogy illetéktelen behatolásokra mindig lesz elméleti lehetőség, hisz a bűnelkövetést sem lehet megakadályozni pusztán a tiltással. D e meg lehet nehezíteni. Ezért mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy önmagában már egy osztott azonosító rendszer megfelelhet az alkotmányossági követelményeknek - természetesen az egyéb szabályokat is figyelembe véve. Ebben a körben tehát az a véleményem, ho gy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat elméletileg kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket egy demokratikus államban az állampolgároknak az információs önrendelkezési jog gyakorlásához biztosítani kell. Azonban nem szabad elfelejteni azt, h ogy ez a szabályozás - ami előttünk áll - kétlépcsős. A most beterjesztett törvényjavaslat rendelkezni fog az alapelvekről, és felállította ezt a hármas rendszert. De a törvényhozás számára jön még egy második lépcső: ez az ágazati törvényeknek a módosítás a, ahol azért a részletekre is ki kell majd terjednie a jogalkotó figyelmének, hogy ott is tudja biztosítani mindazokat a követelményeket, amelyeket az alkotmánybírósági határozat, illetőleg a magyar alkotmány a jogalkotó számára előír. (16.50) Úgy vélem, a beterjesztett javaslatban nagyon előremutató az a megoldás, amely az adatbázisok összekapcsolásával oly módon foglalkozik, hogy megalkotja a kapcsolati kód fogalmát. Ez a
