Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
3873 láthatóan rosszul érintenék a nemzet sors át, akkor egyértelműen azt kell mondanunk, hogy ezt képesek vagyunk elhárítani. Ezek a biztosítékok háromszintűek. Nevezetesen pedig a parlament a nemzetközi szervezetekkel köttetett szerződéseket többséggel fogadja el; örvendetesnek tartom, hogy az Alkotm ánybíróság e tervezet szerint felruházódik azzal a joggal, hogy magyar alkotmányossági szempontból minősítse ezeket a megkötött szerződéseket és rendelkezéseket, és végül, mint minden olyan államban, amelyben a hatalom a néptől származik, ismeri és alkalma zni akarja, megfelelően szabályozott módon a népszavazás eszközét is. (10.50) Azt hiszem tehát, hogy végezetül, ezekből az aspektusokból kimondhatom, hogy számomra megnyugtató ez a koncepció. Csak köszönet illeti azokat, akik hosszúhosszú vitákon és munká kon keresztül ezt az anyagot tették le az asztalra. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ez koncepció. Ezt követi majd a kodifikáció, annak a szövegnek a megalkotása, amely nyilvánvalóan még a most lezajló vita tapasztalataival is gazdagítani fogja a már tö rvényerőre emelendő szöveg tervezetét. Azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, ha támogatjuk ezt a koncepciót, és akkor járunk el helyesen, ha őrködünk afölött, hogy a kodifikációs szövegben ezek az értékek megőrződjenek, s amennyiben lehet, gazdagodjan ak is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Szólásra következik Rott Nándor úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, szólásra készül Hankó Faragó Miklós úr, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam nagy elismeréssel szólt erről az elénk került koncepcióról. Azt hiszem, hogy talán túlzás ez a túlzott elismerés. Szerintem akik ezt a ko ncepciót csinálták, egy műfaji tévedésben szenvedtek. Azt hitték, hogy a koncepció az annyit jelent, hogy egy terjedelmesebb későbbi jogszabálynak a szabályozási elveit valamilyen hevenyészett, tömör formában kell jólrosszul összeszerkesztve letenni az as ztalra. (Nevetés a bal oldalon.) Megítélésem szerint a koncepciónak ennél sokkal részletesebben, sokkal mélyrehatóbban, sokoldalúbban kellett volna elemezni a kialakuló alkotmányos gondolatokat, és több oldalról is, alternatívákat is fölvetve, fölvázolva, szélesebb körben és szélesebb, terjedelmesebben kellett volna ezt az egészet kidolgozni. Arra mégis jó ez az elénk terjesztett koncepció, hogy föltárja már eleve annak az alkotmány elképzelésnek a gyengéit, amelyekkel sajnos szembe kell néznünk. Az egyik m indenekelőtt az, hogy ami itt ebből a koncepcióból kisejlik, ez egy "keretalkotmány". Nem arról van szó, hogy egy kidolgozott, részletes alkotmánynak a koncepciójával találkozunk itt, hanem egy "keretalkotmánynak" a koncepciójával, mert ha el méltóztatnak olvasni ezt a koncepciót, akkor ebben számtalan helyen - nem akarok számot mondani, de , számtalan helyen az szerepel, hogy majd erről külön törvényben kell rendelkezni. Kérem szépen, nem akarom bántani a koncepció szerzőit. Túlnyomó többségük az elmúlt n egyven év jogi oktatásának az emlőin szívta magába a jogi gondolkodásnak a tejét, bár én ezt inkább víznek nevezném. Sajnos a kommunista rendszerek joga az igazából nem is tekinthető jognak. Az csak egy "kvázi" jog (Nevetés a bal oldalon.) , úgy is mondhatn ám, egy "pszeudo" jog. Látszatra jog, valójában azonban egy olyan szabálygyűjtemény, ami annyira képtelen egy társadalmat vagy egy társadalmi rendszert megszervezni, hogy a szocialista világrendszernek, a Szovjetuniónak az összeomlása az nem pusztán a társ adalmi lehetetlenségén múlott, hanem nagyrészt azon is, hogy egy olyan államberendezkedést és egy olyan "kvázi" jogrendszert konstruált, amelyik hosszú távon működésképtelen és önmagát fölszámoló folyamatot indított meg. Kérem, nem véletlen, hogy az egész világ, bár legalábbis a nyugati világ értetlenül szemlélte, hogy miért omlott olyan hirtelen össze a Szovjetunió. Ennek sok oka volt. Voltak gazdasági okai, voltak katonai okai, de alapvetően társadalmi okai voltak, mert az a rendszer, amelyik egy olyan
