Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz
3854 kicsiny, 810 százalékos elit uralkodik igen nagy tömegű és ettől anyagilag igencsak elszakadt, leszakadt tömegek fölött. Magyarországon a vagyonhoz juttatás, a privatizáció útja úgy tűnik, hogy lezárult, és látható módon nem hozott létre széles középrétegeket. A közép osztály kialakulásának, a polgárosodásnak a másik útja az, ami a szélesebb ösvény a magyar felnövekvő fiatalok számára, ez pedig a versenyképes tudás megszerzése. Az az oktatáspolitika, amelyik nem szolgálja széles tömegek vagy rétegek számára a versenykép es tudás megszerzését, az az ország polgárosodásával szemben működő politika. Ezek természetesen szakkérdésekben öltenek testet. Azokban a kérdésekben, hogy mekkora a pedagógusok óraszáma, mekkora a csoportbontások lehetősége, milyen módon ismerjük el a ki stelepüléseken működő iskolák fajlagosan magasabb költségeit. De valójában nem szakkérdésekről van szó, hanem társadalompolitikai kérdésekről, az ország jövőjéről vallott nézőpontok ütköznek, amikor ezekről vitatkozunk. Arról van szó, hogy milyen társadalo mszerkezetet kívánunk, szeretnénk a következő évezred Magyarországán, egy elitizált, kettészakadó társadalom szerkezetét vagy pedig egy aránylag széles középréteggel rendelkező, boldogabb, konszolidáltabb polgárosodottabb Magyarország társadalomszerkezetét eredményező oktatási kérdést. Aki ebben a kérdésben azt mondja, hogy a kormány ne döntsön, hogy a parlament ne döntsön, hanem bízzuk a helyi erők alakulására, hogy 622, 8 plusz 4, 3343, 6 plusz 4 vagy 642es, vagy 10 plusz 2es oktatási szerkezet j ön létre, az vagy nem mérte föl kellően ennek a kérdésnek a súlyát, következményeit, nem mérte föl saját politikai felelősségét, vagy nem tudja, hogy mivel játszik. Ez a legfontosabb kritikai pont ebben a törvénytervezetben, ezért fogjuk ezeket a pontokat a törvényben módosítani. Mi az, ami szerintünk jó, helyeselhető és kívánatos, hogy megjelenik? Kívánatos, és igencsak jól megoldott a diákok jogainak, biztonságának garantálását célzó paragrafusok megjelentetése a törvényben. Valóban láthatóan kimunkált há ttérmű vagy jól kimunkált szövegek állnak itt, ami arra utal, hogy komoly háttérműhelyek segítették ezt a munkát. Fontos és jó előrelépés, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy a tanári szakma professzionalizálódása irányába tett lépés. Kicsit nagyképűen ha ngzik itt, de nincs másról szó, mint arról, hogy a pedagógusi szakma is arra az útra lép, amire valamikor az orvosi szakma lépett, hogy egyre magasabb képzési követelményekkel, a diploma megszerzése után is előírt képzési követelményekkel biztosítja azt, h ogy soha ne jelenhessenek meg ebben a szakmában sem a képesítés nélküli oktatók, ahogyan ma már - ad absurdum - lehetetlen elképzelni egy képesítés nélküli orvos működését egy civilizált országban. Fontosak tehát ezek az intézkedések: a gyakornoki évek ren dszerének a beemelése, a szakvizsga vagy a továbbképzés rendjének és finanszírozási rendjének megfeleltetése. Ugyanakkor nyilván - épp fontossága miatt - aggályos ennek a kidolgozatlansága is. Aggályos, hogyha a gyakornokokat a tantestület fogja értékelni csak - és nem a pedagógusképző intézmények , ha nem látjuk egy országosan egységes vizsga- vagy mérési rendszer működését, ha nem látjuk pontosan a szakvizsga működését vagy a továbbképzési rendszer működését. Mindazok, amit itt előttem Kovács Kálmán ez ü gyben megfogalmazott, közös aggályok, s azt gondolom, nem oszlanak meg ellenzéki és kormánypárti pólus mentén, hanem a parlament közös felelőssége, hogyha egy jó irány, egy közösen támogatott szakmai irány megmutatkozik itt a törvényben, akkor ennek a kido lgozottságát elvégezze a parlament, vagy számon kérje a kormány. Harmadik pontként én helyeslem és támogatom fő vonalaiban, struktúrájában azt, amit a törvénytervezet a finanszírozásról tartalmaz. Támogatta ezt a Fidesz a '96os költségvetési vita során is , hiszen az alapvetően normatív finanszírozást oly módon differenciálja, hogy valóban létező gondok és létező feladatok jobb ellátására ad módot. (9.20)
