Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DOBOS KRISZTINA, az MDF
3855 Természetesen nem értünk egyet, nem tudunk egyeté rteni, ahogyan senki sem tudja elfogadni a mértékeket. Való igaz, amit képviselőtársam mondott, a kistelepülések plusz százalékos normatívája nem éri el még azt a mértéket sem, amit az előző kormány idején az 500 ezer forintos támogatás jelentett egyegy 1 00 főnél kisebb iskola esetén. Ez a cél. Mi a legfontosabb gond? Kormánypárti képviselőtársaim azt mondták, hogy nem fordulhat elő többé az a helyzet, hogy forrásokat vonunk ki a közoktatás rendjéből, s arra törekszenek majd, hogy ugyanazt csinálják, amit az idén, hogy 30%kal növelik a közoktatási normatívát. Ha csakugyan ezt teszik, akkor igen keveset tesznek, hiszen minden gyakorló iskolafenntartó és polgármester tudja, hogy - nem volt ez más sajnos idén sem , mintegy bűvészmutatvány, egy számtani trükk , amikor növelték ugyan 30%kal a közoktatási normatívákat (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) , csak éppen a normatívák számát csökkentették, jószerivel volt olyan önkormányzat, ahol nominálértékben kevesebb pénzzel gaz dálkodtak és nem többel. Valódi garanciákra van tehát szükség a törvényben szereplő, a PMmel folytatott tárgyalások után kialakuló 75% ennek nem felel meg. A Fidesz azon lesz, hogy ilyen garanciát kimunkáljon és módosító javaslatként a Ház elé tárja. Kösz önöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót, Dobos Krisztina képviselő asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Őt soron követi Szabad György képviselő úr, a Magyar Demokrata Néppárt vezérszónoka. DR. DOBOS KRISZTINA , az MDF képviselőcsoport részéről: köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A közoktatási törvény módosításának beterjesztésekor az a kérdés merül fel mindannyiunk számára, hogy vajon miért kell módosí tani a törvényt, vajon ez a törvénymódosítás azokra a kérdésekre ad választ, amelyek valóban léteznek ma a közoktatásban és amelyek valóban megoldandó feladatokat rónak a parlament felé az iskolafenntartó önkormányzatok, egyházak és az iskolák elé? Azt kel l hogy mondjam, hogy fel kell tenni ezeket a kérdéseket és ha ez a módosítás ezen kérdések közül valamelyikre választ ad, akkor támogatni kell, legyen bár kormánypárti vagy ellenzéki az a képviselő, aki valóban a közoktatás ügyét fontosnak tekinti. A probl émák közül egypárat szeretnék vázolni. Az első és a legfontosabb probléma, hogy Magyarországon is hasonló módon, mint az európai országokban, lehetőleg ne a 14. életévében kelljen a gyerekeknek szakmát választani, hanem kitoljuk az iskoláztatás időtartamát , amit az előző közoktatási törvény a 16 éves korú tankötelezettség teljesítésében jelölt meg, hiszen ez a tankötelezettség már régóta létezik. Vajon tudunke választ adni, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akik befejezik a 8 osztályos általános isko lát, hiszen van egy kétéves időszak, amikor közismereti tantárgyakat kellene tanulniuk, de ebben a törvénymódosításban ez a válasz hiányzik, vagy nem tudjuk megmondani. Mit tudunk tenni azzal a 2025% lemorzsolódó gyerekkel, vagy mit tudunk tenni azzal a 2 025% gyerekkel, akik nem motiváltak, nem szorgalmasak vagy akik képességeik szerint nem kerülhetnek középiskolába, de mégis úgy gondoljuk mindannyian, hogy ezeket a gyerekeket iskolában kellene tartani, és megfelelő, az ő számukra fontks, de mindannyiunk számára elfogadható műveltséggel ellátni. Ez a kérdés nem szerepel a megválaszolandó kérdések között a jelenlegi közoktatási törvény módosításában. Nem szerepel a tehetséggondozás kérdése sem, hiszen hogyan lehet abban az iskolarendszerben majdan a leszaka dókat magukkal hozni, illetve a tehetségeseket képezni, amikor egy tízosztályos tanterv, egy nemzeti alaptanterv jelent meg a közoktatás területén, szemben azzal a közoktatási szabályozással, ami a 8+4es iskolarendszert preferálja. És a harmadik, talán le gfontosabb kérdés, amit államtitkár úr az expozéjában elmondott, a 18 éves korig történő tankötelezettség kiterjesztésének, ha úgy tetszik: Janusarcú megoldása, hiszen itt beszélhetünk a 18 éves korig tartó tankötelezettség kiterjesztéséről, beszélhetünk arról, amit államtitkár úr elmondott, hogy 8085%ban szerezzenek érettségit a diákok, amikor ezt a közoktatási törvény módosítása nem támogatja, sőt az ugyanebben a minisztériumban készült távlati fejlesztési stratégia kifejezetten indokolatlannak tartja, hiszen azt mondja, hogy
