Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN, a KDNP
3849 mint a kormányp rogram vitájában: szükségese ilyen mértékű átalakítás, és hogyan kell a közoktatási törvény módosítását végrehajtani? A Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja: az oktatás, és ezen belül a közoktatás egy hosszú folyamat, amely független kell hogy legyen a politikai irányzatoktól. Az oktatást szabályozó törvények csak akkor fejthetik ki hatásukat, ha hosszú távra készülnek, és a törvényalkotók a gyakorlat visszajelzései és nem pedig politikai szándékaik alapján módosítanak. Nem a KDNP mondta, hanem Szabó Zol tán államtitkár úr, hogy 812 év kell a gyakorlati megvalósításhoz. Szintén kormányzati vélemény, de az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselők is megfogalmazták, az 1993. évi törvény főbb irányaiban jónak mondható. Akkor pedig végképp érthetetle n, hogy miért van szükség az ilyen mértékű elsietett, kellően át nem gondolt módosításra. Példátlan az az egyeztetés - mondta Horn Gábor képviselőtársunk - amelyet folytattak. Én azt mondom, hogy példátlan az a lobbizás, amelyet a kormányzat folytatott azé rt, hogy ezt a szükségtelen módosítási elképzelését a társadalmi szervezetekkel elfogadtassa. Mielőtt rátérek tartalmi észrevételeim ismertetésére, engedjék meg, hogy még egy dolgot kifogásoljak. A törvényjavaslat miniszteri expozéját a tárca politikai áll amtitkára tartotta. Ez a tény önmagáért beszél. A művelődési miniszter nem érdemesítette az ország közvéleményét, pedagógus társadalmát, a parlament nyilvánosságát arra, hogy személyesen fogalmazza meg a tárca és a kormány álláspontját. Bizonyára halasztha tatlan közfeladatai akadályozták személyes részvételében. De lehete egy közművelődési és közoktatási miniszternek halaszthatatlanabb közfeladata, mint az, hogy a közoktatási törvény módosítását személyesen indokolja. Tehát visszatérve az eredeti gondolatr a; vane elégséges indok a módosításra, mert - mint az államtitkár úr megfogalmazta , ehhez nagyon alapos indok kell. Természetesen a kormány ezt az indokot is megtalálni véli. A kormány a közoktatási rendszer szétzilálódásától fél, és szétzilálódásáról b eszél. Arra hivatkozik, hogy a törvénymódosítás célja a szétzilálódás megakadályozása. Vane a közoktatásban szétzilálódás? Természetesen igen, van. Csakhogy ezt nem a törvényi szabályozás hiánya, hanem a kormányzat szakszerűtlen lépései, koncepciótlansága i okozzák. Nézzük át történetileg a kormány közoktatás területén végzett munkáját. A két év legfontosabb tevékenysége egyik oldalon olyan frázisok pufogtatása, mint az esélyegyenlőség, tartalmi modernizáció, az oktatási rendszer és a pedagógusok hosszú táv ú biztonsága és folytathatnám tovább a sort. A tömeges iskolabezárások, és pedagóguselbocsátások tükrében durva cinizmus szabályozottabb viszonyokról, pedagógusbarát, oktatásbarát környezetről, modernizációról beszélni. A másik oldalon viszont jól nyomon k övethető a magyar oktatásügy szándékos leépítése, szűk költségvetési szempontok elérése érdekében. Az általam elmondottakat bizonyítják a törvénykezés eljárási kérdései is. Magam a KDNP nevében már a kormányprogram vitájában elmondtam, később felszólalásai mban többször hangsúlyoztam: először a hosszú távú koncepció alapelveit, főbb irányokat, elérendő célokat kell meghatározni. Ezt követheti a gyakorlat visszajelzései alapján a törvény módosítása és végül a nemzeti alaptanterv elkészítése. Érdekes, hogy az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselőim is hasonló elképzeléseket fogalmaztak meg - a jegyzőkönyvből jól nyomon követhető. Visszatérve az eredeti gondolatra, a kormány viszont fordítva ül a lovon, a NATot a kormányprogrammal is ellentétesen adt a ki. Mindent átalakítandó módosítási javaslatairól pedig most tárgyalunk. A hosszú távú koncepció viszont sehol, illetve van egy frázisgyűjtemény, amellyel a kormány sem tud mit kezdeni. A jelenlegi törvénymódosítás előzményei sem az átgondoltság mintapél dái. Mint már említettem, a kormányprogram 1994. december 31ét jelölte meg a közoktatási törvény módosítási határidejének. A másfél éves csúszást ettől a kormánytól megszokottnak kell tekintenünk. Az már kevésbé
